Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
1262 GÉLLÉKINÉ LÁZÁR MÁRTA periodikumnak nevezhetők csupán, de számos világos sajtó-jeggyel rendelkezik14 1 (elsősorban a vegyestartalmú hetilapokkal mutatnak rokonságot): terjesztésükre külön hálózatot vesznek igénybe, tartalmuk valódi közérdeklődésre tarthat számot, kiadásukra a folyamatosság a jellemző, szokásokat alakítanak ki az olvasással kapcsolatban. A terjedelmesebb cikkeken kívül mindig tartalmaznak a frissesség benyomását keltő híranyagot, valamint hirdetéseket. Nem utolsó szempont, hogy sokszor napilapok melléktermékekónt jelennek meg. Mint sajtótörténeti forrásnak, elsősorban a tipikus sajtóorgánumoktól eltérő (és az ún. évkönyvekhez hasonló) és a megegyező vonásaik állapítandók meg. E nézőpontból figyelhetők a kalendáriumok jellegváltásainak publicisztikai tanulságai (sajtóműfajok megjelenése, az illusztráció funkciója stb.). Vizsgálni lehet tipikus sajtókutatási kórdóseket,14 2 mint a szerkezet-módosulás és az olvasói-kiadói társadalmi helyzet módosulása. Ez esetben vizsgálható majdnem minden sajtótörténeti kérdés: a kalandárium mint agitációs és propaganda-intézmény, mint üzleti vállalkozás stb. Külön elemzési szempontot ajánlanak itt még a hirdetések is: milyen az arányuk egy-egy kiadványban ill. korszakban (a hirdetési technikai alakulásával összefüggésben), mennyiben volt hasonló a korabeli sajtó gyakorlatához, ill. miben különbözött a kalendáriumok ezirányú gyakorlata. A kalendáriumok irodalmi vonatkozásai teljesen megegyeznek a sajtótörténet ezirányú kérdésfeltevésével. A Kovács által elemzett kalendárium-kronológiák pedig143 az újságolvasás segédeszközeként vagy pótlásaként rögzítették és közölték az év legfontosabb eseményeit. (Érdekes e szempontból, hogy összefoglaló igényű sajtótörténeti monográfiánk14 4 nem is említi a kalendárium műfaját. Csak a legutóbbi időben került az előtérbe — bár csak a lapokhoz tartozó kiadványok —, kiegészítő elemzési területként.)14 5 Kifejezett históriai szempontból többirányú megközelítés is indokolt és lehetséges. Mint társadalomtörténeti forrásbázis, felhasználásával megvilágítható az „adó" társadalmi réteg és a megcélzott „vevő" réteg kapcsolata. Hatalmi eszköz ti. a kalendárium is „a társadalom vezető ereje kezében. . . meghatározott politikai koncepció, meghatározott társadalmi célok szolgálatában".14 6 Bizonyos politikai körök ós a kapcsolódó szerkesztők-szerkesztőségek „felállásának" viszonylatában is lehetséges következtetések levonása — éppen a sajtótörténet e körben feltárt eredményei és kidolgozott módszerei alapján. A kiadói viszonyok és célok szembesítése is — a mélyebb elemzés szintén ígér társadalomtörténeti tanulságokat. A „kortörténet" vonatkozásában14 7 igen értékes adatokat nyerhetünk, miután az egyes kiadványok legtöbbször tartalmazzák az éppen elmúlt év politikai, kulturális stb. történéssorát, általában saját koncepciójuknak megfelelő tálalásban és bontásban. Ezen túl a kapcsolódó cikkek, megjegyzések fényt deríthetnek az egyes aktuális politikai lépések propagandájának mechanizmusára is. Hasonló szempontból érdekes az év halottainak, új tisztségviselőinek bemutatása, értékelése, ill. a valamilyen egyéb aktualitás alapján közölt egyéb életrajzok is. Különösen alkalmas vizsgálódási terület ebből a szem-141 Elsősorban is kielégíti a sajtó mindhárom alapkritériumát, melyek: aktualitás, publicitás és periodicitás. Ld. Dersi Tamás: Századvégi üzenet. Bp. Szépirodalmi K., 1973. 439. 142 Vö. Dersi, 436 — 436, Márkus László : A legújabbkori sajtótörténet kutatásának módszertanáról. — Történelmi Szemle. 1971/1 — 2, 224 — 227. 143 Kovács, 31-32. 144 Dezséri Béla —Nemes György : A magyar sajtó 250 éve. I. — II. Bp. Művelt Nép, 1954. 145 Márkus : i. m. 146 Várkonyi, 321. 147 Természetesen azon mindig az ill. időszak kortörténetét értjük.
