Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
1250 GELLÉRISÍÉ LÁZÁR MÁRTA eát jelöli meg, elsősorban is azoknak a témáknak a kiválksztását, amelyeken keresztül ez megvalósítható; csak így tartja megoldhatónak saját kora kalendáriumai irányának és céljának megjelölését is. Pintér Jenő más szempontok mellett elsősorban azért tartja fontosnak az ilyen irányú vizsgálódást, mert ez a legelterjedtebb népolvasmány. Mátray Gáborral egy nézeten tulajdonít szerteágazó forrásértéket a műfajnak Kovács Imre 1938-ban.13 0 A kalendárium-típusú irodalom szerteágazó történeti forrásértékét az idézett szerzők megállapításain túl, maguknak a forrásoknak első megközelítésben való áttanulmányozása is nyilvánvalóvá teszi. A kalendáriumok elsősorban a tágan értelmezett — a kultúra legszélesebb értelmezésén alapuló — művelődéstörténet számára kínálkoznak forrásul. Miután a kalendáriumokban az anyagi és szellemi kultúra szinte valamennyi ága érintett (megtanulandó anyagot szolgáltat az általános kulturálódás számára, követendő példát mutat a gazdálkodás, a családi és közösségi élet területére stb.), ezek vizsgálata módot adhat az általuk nyújtott művelődési és kulturálódási javak megismerésére és bemutatására. A szerteágazó kiadói tevékenység eredményeképpen kirajzolhatók a kiadók által megcélzott társadalmi réteg igényéről való elképzelések. Keressük így az összefüggést a kulturális viselkedésmódok (vagy azok mintái) és a társadalmi rétegződés, ill. a társadalom ideológiai, világnézeti áramlatai között.131 Ily módon kapcsolódhat a vizsgálat ahhoz a kultúrtörténeti felfogáshoz, amelynek igénye, hogy több művelődési tényező közös alapját világítsa meg és hozza összefüggésbe a történeti fejlődés egészével.13 2 A kalendáriumot — már vázolt tömegkultúrás jellegénél fogva — mint jellegzetes „kultúra alatti" terméket a kor kiemolkedő alkotásaival összehasonlítva eszközt kaphatunk egy-egy korszak tényleges művelődési helyzetének pontosabb megközelítéséhez is.13 3 E szóles értelemben vett művelődéstörténet nevében ajánlja forrásként Jakab egy-egy korszakra vonatkozóan. Kovács már a rótegszempontot is figyelembe veszi, mikor felhívja a figyelmet arra, hogy korszakonként kik olvastak kalendáriumot. Hasonlóan vélekedik még Alexander Bernát, valamint Szélpál.13 1 A néprajz szemszögéből tulajdonít Ortutay jelentőséget a kalendáriumok vizsgálatának a paraszti művelődés történetének kielégítése érdekében. Wer/er egy-egykor hitéletének, szokásainak, babonáinak feltárásához lát bennük segítséget, Adleff a népi tudományos gondolkodás megismerése szempontjából.13 5 A népi vagy népies jellegű időjárási, egészségügyi adatokon kívül e nézőpont számára forrásul kínálkoznak még a kalendáriumokban bemutatott népek, népcsoportok, fajok is. Elemzésük nem csupán egy-egy kor vagy orgánum érdeklődósét mutathatja be, hanem információkat kaphatunk bizonyos előítéletek elterjedésének hátteréről is. A kalendáriumokban közölt népi alkotások és néprajzi tárgyú elemző cikkek pedig a korszak ezirányú érdeklődését — ill. ezen ismeretek terjesztésére irányuló igényét — világíthatja meg. A kalendáriumok népművelési funkcióját az előbbiekben már részletesn elemeztük. Látható, hogy a különböző értékelések és színvonalbeli kifogások is erre a funkcióra utalnak a leginkább, már a maguk idejében is. Ortutay kifejezetten „tudatos művelődéspolitikát" követel a naptárak torzításaival szemben. Ez az igény mutatja, hogy e kiadványtípus az egyik forrása az ún. népművelés-történeti részdiszciplinának is. Kovács a 130 Ld. Kővári, 21, Mátray. 27. 37, Adleff, 4-6., Pintér, 679. Kovács, 12. 131 Vö. Józsa, 63. 132 vö. Vita a művelődéstörténetről, 127 — 172 tanulságait és Földes É., 1028. 133 Vörös K.. Valóság, 31. 131 Jakab, 66, Kovács, 56 — 60, Kincses, 1935. 145 (Alexander Bernát megállapításának idézése). Szélpál, 10. 135 Ortutay, 288; Weyer, 23-24; Adleff, 11.
