Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
A MAGYARORSZÁGI KALENDÁRIUM-IRODALOM 1249 4. A kalendáriumok forrásértéke és a kapitalizmuskori kiadványok vizsgálatának lehetőségei12 4 Mint látható, a kalendáriumok történeti jelentőségének hangsúlyozása a velük való foglalkozás szükségességének igénye időről időre felmerült a múlt század közepétől, mégis igen kevés azoknak a munkáknak a száma, melyek szisztematikus vizsgálódás tárgyává tették ezeket a kiadványokat.12 5 Az egyes korszakok ezirányú érdeklődésót bemutató összesítésből12 6 jól látható, hogy a figyelem elsősorban a XVI —XVII. századi naptárak ill. az aktuális problémák felé fordult. (Eltekintve néhány viszonylag rövid és többségében sommás áttekintéstől, melyek viszont nagyobb korszak ezirányú tevékenységét és irodalmát foglalták össze.) A legszisztematikusabban a témával a régi-ritka könyvészet kutatói foglalkoztak. Ilyen témájú kisebb-nagyobb közlemények állandóan meg is jelentek — elsősorban a Magyar Könyvszemlében Problematikus maguknak a bibliográfiai adatoknak az összegyűjtése is, mind a kalendáriumokra, mind az ezekkel foglalkozó irodalomra vonatkozóan. A Magyar Könyvszemle 1891-ig tartó nyilvántartása utáni időszakban nehéz annak a megállapítása, hogy egy-egy évben milyen és hány kalendárium jelent meg. A Magyar Könyvészetben sincs külön „naptárak" c. egység.1 2 ' Az a tény pedig, hogy a kapitalizmus egész korszakának olvasási és könyvkultúráját bemutató reprezentatív összefoglalás szinte egyáltalán nem foglalkozik a kalendáriumokkal (s hogy bibliográfiájában mindössze б cím jelenti a kalendáriumokkal foglalkozó irodalmat) a másik oldalról mutatja jól, hogy az általános felfogás nem az összkultúra részeként kezeli a kalendáriumokat.128 A megőrzés problémáját, annak nehézségeit is felvetette több olyan szerző, aki „ügynek" tekintette a kalendáriumok kérdését, miközben felhívta a figyelmet a rendszeres és tudatos gyűjtésre és feldolgozásra.12 9 Ugyanezek a szerzők hívták fel a figyelmet a kalendáriumokban rejlő forrásértékekre is, e kiadványtípust több irányú kutatásra is alkalmasnak találva. Kővári az utókor történészeinek várható érdeklődéséről beszél. Mátray Gábor a kalendáriumokat a nyelvészeti, történeti, csillagászati, mezőgazdasági, természettudományi, sőt „államtudósi" érdeklődés számára látja értékes forrásnak, és kiemeli a régi példányokban megtalálható „saját „feljegyzések" értékét. Ő a naptárakkal való foglalkozást „hazafias" feladatnak nevezi, s a kötetek megmentése érdekében buzgólkodik. Adle// a kérdéskör kidolgozatlanságát emeli ki, a további kutatások céljául a történeti fejlődés bemutatá-124 Ehelyütt azt kívánjuk bemutatni, hogy a szűkebb viszgálati terület számára milyen források alapján fogalmazódtak meg a vizsgálati kérdésfeltevések és célok. Milyen mértékben váltak meghatározóvá a kalendáriumok irodalmi feldolgozásaiban regisztrált tények és elképzelések, ill. egy-egy áttekintés megítélése a forrásként való felhasználásról. Másoldalról azt összegezi, hogy milyen ösztönzések érkeztek egy-egy történeti részdiszciplina oldaláról új források, módszerek ill. kérdésfeltevések figyelembevételéről. E két oldal vett részt ti. a vizsgálat kérdésfeltevéseinek kialakításában a kiindulópont és a részletek kidolgozása szempontjából egyaránt. 125 Elsősorban Jakab, i. m. és Adleff, i. m. 126 Vö. a 100. sz. jegyzettel. 127 Csupán a betűrendes felsorolásban találhatók meg, miközben egyéb periodikumok számára rendszeresített ún. mesterséges címet (pl. iskolai értesítők vagy zárszámadások). Ez igen nehézkessé teszi egy-egy év termésének összeállítását. Jelenleg is — ismereteink szerint — csupán a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban van e kiadványtípusról évrendi mutató, de ez a gyűjtemény közelről sem tekinthető teljesnek. 128 Vö. A könyv és könyvtár... c. kiadvány dualizmuskori bevezető tanulmányával és bibliográfiájával. 129 Elsősorban Mátray, Teutsch, Pintér, Jakab, i. m. 13*
