Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
A MAGYARORSZÁGI KALENDÁRIUM-IRODALOM 1247 ideális kalendárium-típushoz mérve.11 0 Bírálja sokhelyütt az illusztrációk minőségét, hitelességét, a csillagászati ismeretek homályosságát, a száraz, célszerűtlen kronológiákat, elítélte a gyakori pontatlanságokat (pl. a külföldi nevek átírásában, mértékegységében, névtárakban stb). Pozitívumként a sikerült életrajzokat, az érdekes gazdasági, egészségügyi cikkeket, a megfelelő mértékű vidámságot említette. Kiemelkedőnek a hasznossági szempontok megfelelő figyelembevételét, a szép kiállítást tartotta esetenként. Mindezeket egybevetve saját kalendáriumszerkesztési eszményéhez legközelebb állónak az „Erdélyi házi segéd" c. kiadványt emelte ki, dicsérve a jó kronológiát, a megbízható statisztikai adatokat és az érdekes cikkeket. Kővári László új erdélyi naptárának indításakor áttekintést adott az addig megjelent erdélyi ill. székely kalendáriumokról.111 Bíráló megjegyzéseit egyrészt a tudatos programkészítés szemszögéből tette (ezért marasztalta el az 1839. évi első erdélyi naptárt), másrészt súlyosan kifogásolta általában járatlanságukat az irodalom területén. Brassai bíráló megjegyzései 112 kizárólag a kalendáriumok naptár-részét illették avval a céllal, hogy azokat megóvja további tévedésektől. A csillagászati részeket illetően a Vahot-féle naptár megoldását kifogásolta a leginkább. Táncsics Mihálynak 1859-ben megjelent átfogó naptárbírálata és kapcsolódó javaslatai11 3 jól tükrözik egyrészt az 1850-es évek naptárkiadói gyakorlatát és az általános színvonalat, másrészt azt, hogy mennyire komolyan hitt Táncsics a kalendáriumok népművelő értékében, a bennük rejlő lehetőségekben. Általában vizsgálva a kiadványokat, a színvonal emelkedéséről beszélt, de — véleménye szerint — még mindig a „legnyomorúságosabb fércművek" ahhoz képest, ami rendeltetésük. Elismerése a gazdag, változatos tartalmat, a nevezetes emberek és események feltüntetését, mint újítást (Budapesti naptár), a jó életleírásokat (Protestáns naptár), a jó humort (Bolond Miska, Kakas Márton), a megfelelő gazdasági ismeretterjesztést (István bácsi. • .), a szép kiállítást, jó szépirodalmat (Alföldi Naptár) illeti. Bírálta ugyanakkor a pontatlanságot általában, a helyenkénti túlzott méreteket (Emich naptára), a kiadói öndicséretet és szenteskedést (Bucsánszky naptárai), a fölösleges ünnepnap-számításokat (Alföldi naptár). Értékelésének végső megállapításai általában elmarasztalóak, s éppen a nevelés, a hasznosság szempontjából látja úgy, hogy a naptárak nem kellőképpen töltik be hivatásukat.114 A kalendáriumok színvonalának emelése érdekében a kritikai észrevételekkel egyenes összefüggésben szép számmal tettek javaslatokat a kalendárium-ügy jelentőségét 110 Schedius, Figyelmező, 1839. A bírált kiadványok: Magyar hazai vándor, Közhasznú honi vezér, Magyar házi barát, Oktató és mulattató fillér kalendáriom, Erdélyi házisegéd, Nemzeti társalkodó. 111 Ld. Kővári, 23. 112 Brassai, i. m. Említésre kerül itt: Müller Gyula nagy naptára, Vahot Imre képes naptára, Trattner és Károlyi nemzeti kalendáriuma. 113 Táncsics, i. m. 1859. a, b. A bírált naptárak: Budapesti naptár, Emich Gusztáv magyar- és erdélyországi nagy képes naptára, Magyar- és erdélyországi áldozár naptár, Protestáns képes naptár, Családi képes naptár. Kakas Márton naptára, Bolond Miska naptára, Zöld ördög naptára, István bácsi naptára, Sárospataki népszerű naptár, Bucsánszky Alajos nagy képes naptára, Házi naptár, Bucsánszky Alajos kis képes naptára, Keresztény képes naptár, Üj naptár. Valamennyi az 1859. évre szóló. Táncsics minden naptárnál feltüntette a kiadót, a lapszámot, árat, a beszerzés helyét, majd rövid ismertetést és bírálatot adott az egyes darabokról. 114 „Ha már most attól akarnék szólni, azt szándékoznám kimutatni, mi minden van e naptárak egyike s másikába, mit nem csak nem helyeslek, hanem kárhoztatok, s okaimat előadnám, miért kárhoztatok egyes és mást: előadásomnak nagy könyvre kellene terjednie." „Úgy látja, hogy ha minden rosszat és veszélyeset el kellene dobni ezekből a naptárakból, igen kevés jó maradna végül." Ld. Táncsics, i. m. 85. 14 Századok 1974/5-6,
