Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
1246 GELLÉRISÍÉ LÁZÁR MÁRTA dezésre a nagy vásárok, ahol a naptárokat az egyéb téli szükségletekkel együtt vásárolták meg a falusi olvasók, másrészt a nyomdák igyekeznek a nagy tankönyvszezon előtt nekilátni a kalendárium-akciónak, terjesztési és raktározási okokból. A Corvina e tárgyban megjelent írásai ezeket a feltételezéseket látszanak alátámasztani.) Tartalmi vonatkozásban a kalendáriumok kifejezett elismerése jóval ritkább, mint a bírálat. Érdekes e szempontból Adleff megállapítása, mely szerint a kalendáriumok sokban hordozói a népies tudományos műveltségnek. A Kincses Kalendárium szerkesztőjének, Zilahy Simonnak egyik legfőbb érdeméül említik a gazdag tartalomnak jó reklámmal, alacsony árral és kedvező megrendelési feltételekkel való egybekötését. A Kincses pedig 40. évfordulóján büszkén idézi Alexander Bernát 1897-ben megjelent véleményét, mely közhasznú és érdekes tartalmánál fogva elsőrangú ismeretterjesztő közegnek nevezi az első megjelent kötetet.10 7 A múlt század folyamán megjelent néhány szisztematikus kalendáriumbírálat, ső t vita is, melyek igen jól mutatják a kalendáriumkiadás főbb problémáit, a népművelésről vallott nézetek konfrontációit ill. e szempont ütközését időről időre a kialakulóban levő kalendárium-piac versenyszellemével. Horváth József 1830-ban kiadott könyvében módszeresen előadta reformelképzeléseit a Trattner-féle Nemzeti kalendárium 23. évfolyamának bírálata ürügyén, kiemelve e kalendárium különleges nemzeti jellegét, s az ilyen típusú kiadvánnyal kapcsolatos követelményeket. Szintén kifogásolja a tudnivalók teljességének rovására menő augusztusi megjelenést, miután e kalendárium legfőbb funkciójának a tudnivalók pontos regisztrálását tartja, s nem a mulattatást. Nagyobb pontosságot kíván a vásárok időpontjának, az újhold kiszámításának, a gyümölcs, a virág és egyéb vetemények feltüntetésében. A „nemzet" egybehangzó kívánalmait a kalendáriumokkal szemben hót rendbe sorolja: egyházi, kereskedői, mesterművi, gazdasági, „értesíthetői", közkormányi és katonai tudnivalók. A kereskedés fellendítése szempontjából kifogásolja, hogy nincs pontos lista az összes vásáros helyekről. Hiányolja még a nőkről nőknek szóló fejezetet a kalendáriumból, melynél — megállapítása szerint — nemzeti jellege és célja ellenére is akadnak jobbak.108 Kifejezett vita bontakozik ki az 1839. évi Mezei Naptár körül. A Tudományos Gyűjteményben, a Figyelmezőben és önálló formában is jelennek meg vélemények és állásfoglalások erről a kiadványról.10 9 A Gazdasági Egyesület kiadásában megjelent „gazdakalauz" 1. évfolyamának erényeit elsősorban abban látta a Figyelmező, hogy gazdag tartalommal, népszerű módon szólt a gazdákhoz, elhagyva az időjóslást, s helyette időjárási észrevételeket közölt. A Tudományos Gyűjtemény bírálója evvel szemben gyér tartalomról, nem elég egyszerű nyelvről, kevéssé magyaros illusztrációkról beszélt és síkra szállt a jóslások mellett. Véleménye szerint nem szabad a népet addig oktatni, hogy tehernek érezze a földművelést. Ezért ne is terjesszen olyan ismereteket, amely nem való a népnek. Waltherr László könyvalakban is megjelent észrevételeiben a valódi ismeretterjesztés érdekében — sa legközelebbi jobb eredmények reményében sorolta a hibákat (főleg a csillagászati és számolási rovatban), de megállapította ugyanakkor, hogy „soha jobb és olcsóbb könyvünk nem volt". Hat kiadványra terjedő bírálatot közölt Schedius 1839-ben a Figyelmezőben, bírálati szempontjait egy általa részletesen ki nem fejtett 107 Ld. Adleff, 11; TeiUsch, 10; Corvina, 1913. 74. (Zilahy Simon nekrológja); Kincses, 1936. 146. 108 Ld. Horváth, 1-20, 120 — 121 (vö. 34. sz. jegyzettel). 109 Tudományos Gyűjtemény, 1839, Figyelmező, 1839/44. sz., Walther, i. m., Tarczy, i. m.
