Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
1244 GELLÉRISÍÉ LÁZÁR MÁRTA dáriumok jelentősége az 1900-as években. Ez nem annyira a tényleges kiadvány-féleségekben vagy a példányszámban jelentkezik, sokkal inkább a színvonaltalan tartalmi sztereotípiák állandósulásában, a sokszor felemlített csalásokban (azonos tartalmú kalendáriumok jelennek meg évről-évre, s csak a naptár részt nyomják újra stb.). A műveltebb olsvasóréteg számára már elsősorban a technikai segédletek és a számban megszaporodott szépirodalmi alkotások jelentenek vonzerőt. A kalendáriumok jelentőségét nagyra tartó Adleff ezért próbál ajánlást adni a kalendárium-szerkesztőknek a rohamosan fellendülő hírlapirodalom ellensúlyozására, amelyek segítségével fenntartható, megmenthető szerinte a műfaj az olvasó-társadalom többsége számára.98 Mert a paraszti olvasók nagy többsége számára a XX. sz. első felében is a kalendáriumok jelentik a legfőbb olvasmányt a Biblia mellett, melyek együtt korlátlan súlylyal és hitellel befolyásolják olvasóik ismereteit, szemléletét és világról alkotott képét.99 3. Vélemények a kalendáriumokról A kalendáriumokban rejlő sokféle lehetőség felismerése, a kiadási gyakorlat hibáinak regisztrálása és javaslatok ezek kiküszöbölésére — mindez egyaránt megtalálható a fentiekben már bemutatott irodalom szinte minden darabjában. A kritikus hozzáállás mégis elsősorban a múltszázadi szerzők megnyilatkozásaira jellemző inkább, akik közül sokan felismerték a művelődés útján elindult, de a hagyományos keretekből egészen még ki nem szakadt kispolgári (városi és falusi) rétegek ezirányú igényét, s társadalmi szerepüket megfelelő kulturális tömegterméket kívántak számukra biztosítani. Ez egyben az az időszak, mikor a legtöbb, a kiadás aktuális problémáival és a szükséges tennivalókkal foglalkozó munka jelenik meg a kalendáriumokról. A következő időszakokra inkább az átfogó (múlttal és jelennel egyaránt foglalkozó), vagy csak történeti áttekintést nyújtó feldolgozások a jellemzőek.10 0 A kalendáriumok jelentőségének különböző indíttatású méltatásáról már szóltunk, itt most néhány olyan további szempontot említenénk még, melyek alapján a kifogások és az „ügy" fellendítésére szóló javaslatok talán élesebb megvilágításba kerülnek.10 1 Mint már láttuk, szinte minden szerző szükségletek alapján létrejött s ezért egyben sikeres kiadványtípusnak tartja a kalendáriumokat azok hibái, fogyatékosságai ellenére. A népművelő funkciót szem előtt tartva Edvi Illés szinte elegendőnek látja azt, ha a nép a sokféle könyv helyett egy jó naptárt kap a kezébe, amelyet biztos, hogy elolvas. Brassai szinte ugyanebben az időben (az általa optimistának nevezett véleménnyel egyetértve 98 Mint: kiváló munkatársak, a népek erkölcsi kincseinek, a keresztény világnézet, a hazafias gondolkodás terjesztése, lépéstartás a modern élet követelményeivel, céljaival, vívmányaival. „Abban a helyes tudatban, hogy egy igazi kalendáriumnak többet kell képviselnie egy napjelzőnél, mert ehhez elegendő volna egy-egy száraz tisztán cronológiai falinaptár is, továbbá többet egy jegyzékkönyvnél is, hogy oly könyv gyanánt szolgáljon, amely minden családtagnak és barátnak... tanácsot ad, amely a család egyes tagjainak anyagot nyújt élénk gondolatcserére és amely bárkinek is nyugodt lelkiismerettel adható kezébe." Ld. Adleff, 11 — 12. 99 Adleff, 11, Ortutay, 290. A XX. sz.-i kalendáriumkiadás e feltételezett kettős jellegének bemutatása ós bizonyítása jelen vizsgálat egyik legfontosabb pontja. 100 Az állítás igazolására szolgál az alábbi összesítő táblázat, amely azt kívánja bemutatni, hogy a különböző korszakokban keletkezett feldolgozások, megnyilatkozások a kalendárium-kiadás mely időszakának szentelték elsősorban a figyelmet. Ebből a szempontból az irodalom 60, kizárólag kalendáriummal foglalkozó darabja került feldolgozásra (vö. 34. sz. jegyzettel; Id. a II. sz. táblázatot.) 101 Erről a leghangsúlyosabban Jakab beszél (i. m. 62), sőt Gárdonyi, a gyarlóságokkal együttjárónak tartja a sikert (ld. i. m. 242 — 243).
