Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
1234 GELLÉRISÍÉ LÁZÁR MÁRTA A kalendáriumok jelentőségét ilyen vagy olyan színvonalon és módon tárgyaló tanulmányok, cikkek a kiadványtípus időjelzésen kívüli egyéb funkcióit is keresték ill. hangsúlyozták. Érthető, hogy többségben az ismeretterjesztő, kifejezetten népművelő funkciót emeli ki a legtöbb meghatározás, bár sok esetben csupán az elvárás, igény szintjén, nem mint tényleges gyakorlatot. (Jellegzetes e szempontból az is, hogy utólag egy-egy áttekintés milyen mórtékben említi ezt az egyes kiadványokkal, vagy általában a műfajjal kapcsolatban.) Fazekas Mihály a saját maga szerkesztette kalendáriumban a népnevelóst, mint fő célt jelzi, s a Debreceni Kalendáriumról szóló összefoglalások ezt mint kimagasló eredményt regisztrálják.37 Az 1800-as évek (főleg a reformkor) szerzői szenvedélyesen szálltak síkra a népművelési célok és funkció betöltése mellett, a kor viszonylatában egyik legfontosabb eszköznek tekintve a kalendáriumokat.3 8 Ugyanezen igény kielégítését — egy viszonylag alacsonyabb szinten — számos szerző a közszükségleti funkció teljesítésében látja: a naptár napi tanácsadó a gyakorlati élet számos területén.3 9 (E jelleget erősítették a kalendáriumok a különböző típusú saját feljegyzésekre szánt üres lapbetétek alkalmazásával is.) További nézetek szerint a kalendárium kifejezetten szórakoztató műfaj. Érdekes e szempontból Fazekas különbségtétele, mikor úgy fogalmaz, hogy naptárának célja a népet nevelni, a műveltebbeket szórakoztatni.4 0 Ismét más jellegű feladat ellátására találták alkalmasnak a kalendáriumokat azok a szerzők, akik egy-egy világosan körülhatárolt csoport évkönyv-szükségletét látják általuk kielégítettnek, melyek az összetartozás tudatosításában játszhatnak jelentős szerepet: hangsúlyozzák e szempontból a területi elvet,4 1 a réteg vagy osztály elvét,4 2 ill. az egy-egy időszakra vonatkozó politikai funkció ellátásának lehetőségét.43 26—27). A népi szólás szerint: „Úgy beszél, mint a tavalyi kalendárium". — O. Nagy Gábor: Magyar Szólások és közmondások. Bp. Gondolat, 1966. 328. 37 A Debreceni Magyar Kalendáriom előszava. — Fazekas Mihály: összes Művei, 2. (Sajtó alá rend. Julow Viktor, Kéry László.) Bp. Akadémiai Kiadó, 1966. 34—36., ld. Balkányi, 56, Jakucs, 210 — 211. 38 A Tudományos Gyűjtemény a Mezei Naptárt népkalauznak nevezi, melynek célja a népet hasznos ismeretek tudására vezetni, nekik polgári értelmességet adni; ld. Tud. Gyűjt. 1839. 116 — 117. Tarczy ugyanezt a csillagászati, s általában a természettudományi ismeretek terjesztésével kapcsolatban veti fel, összekapcsolva a nyelvújítási mozgalommal is: „Mívélni akarod a népet? Teremts benne szellemi indigentiát s ezt élezd folyvást, melly tekintetben a csillagászati ösméretek előadásával minden esetre célt érendsz. Ezért van napországunk... a mezei naptárba ismertetve," ld. i. m. 62 — 63. Brassai a „leghatalmasabb eszköznek" tekinti (optimális esetben természetesen), „mellyel eszméket terjeszthetni lehet", ld. Brassai: i. m. 356. Táncsics vizsgálva az összeműveltség kereteit és határait, önálló és igen fontos funkció betöltésére találja a naptárakat alkalmasnak, véleménye szerint a legalsó rétegeket a kalendáriumok fejlesztik a legjobban (összehasonlítva a hírlapok és egyéb könyvek funkciójával és hatásával 1859-ben), s egyben egyedüü ismeretforrás is a szegénysorsú tanulatlan falusiak számára, ld. i. m. 86. 39 A naptár „egy olyan könyvecske, mely minden háznál, hol olvasni tudnak meg kéne, hogy legyen, melyet ha nélkülözni kénytelen valamely háznép, úgy megérzé annak hiányát, mint a szobában atükörnem létét." Ld. Naptárakról, 1875. 25. Sashegyi az egyszerű emberek gyakorlati igényeinek kielégítőjének (i. m. 18) tartja, Calamus a mezei munka beosztását helyezi az előtérbe (i. m. 57), Weger a napi tanácsokat és a naptárakban megtalálható segédanyagokat emeli ki (i. m. 26 — 27). 40 Ld. Fazekas: i. m. 34 — 35. Lauka hangulati szükség kielégítéséről beszél (i. m. 254), Naményi kedvenc olvasmányról (i. m. 98), Sashegyi a keresett üdülés és szórakozás megtalálásáról (i. m. 26). 41 Pl. Kővári, 21; Erdély esetében, Révész, 35 Debrecen esetében.
