Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
A MAGYARORSZÁGI KALENDÁRIUM-IRODALOM 1229 tömegkultúrájának bírálatára, s végül megállapítható annak az összkultúra egészéhez való viszonya is.16 Lazarsfeld és Merton a közízlés szintjének történetileg kialakult alapját és helyzetét kívánják megismerni, az eredményt a tömegsémák történeti és szociológiai összefüggésének vizsgálatától várva.1 7 E tömegsémák feltárása — akár a viszonylag ismertebbek szisztematikus követése, akár ismeretlenek „felfedezése" —, egy-egy korszakra vonatkoztatva létük vagy hiányuk hiteles bizonyítása is lényeges többletet ígér a művelődéstörténet számára. Vizsgálatuk pedig csak a tömegkultúrás termékek során keresztül, vagy egy-egy termékfajta huzamos időn keresztüli, nagy tömegben való vizsgálatával lehetséges. Löwenthalnak a tömegkultúrás jelenségek vizsgálatára irányuló kutatási elképzeléseire mindenütt a történeti szempont hangsúlyozása a jellemző.1 8 Vizsgálandó tehát egy-egy korszakban ill. korszakokon keresztül: 1. A művészet és a tömegkultúra befolyásolhatósága, figyelembevéve az adott osztályviszonyokat . 2. Vállalkozó (kiadó) és művész (szerző) kapcsolata — és ennek változásai. 3. Az elterjedt tömegkultúrás termékek tartalma, e tartalmak és az érdeklődés változása — társadalmi és politikai beágyazottságban. 4. Az értékkritériumok fejlődése ill. hagyományozódása. Művészeti mérce és a közönségigény befolyásolásának alakulása. 5. Annak meghatározása, hogy egy-egy meghatározott társadalomban „ki dönt" (és mi a döntő tényező) a szórakoztatás és a művészet különböző formáinak forgalombahozataláról. (Vagyis melyek az alapvető kultúrpolitikai célkitűzések, ill. miképpen alakulnak annak megvalósítási feltételei?) E komplex kérdésfeltevések egy-egy kulturális intézmény, közvetítő vonatkozásában lebonthatók olyan problémákra, melyek kutatása elvégezhető és eredményei megfelelő módon hozzájárulhatnak egy adott korszak tömegkultúrájáról alkotott összképéhez. Mandrou az ilyen típusú vizsgálatok jelentőségét a megkülönböztetés és asszimilálódás tendenciáinak feltárása oldaláról is értelmezte, mikor azok céljául annak megállapítását tűzte ki, hogy egy-egy közösség „milyen jeleknek és kulturális viselkedési módoknak tulajdonít különösképpen elsőbbséget, milyen kulturális normákat fogad el, hogy megkülönböztesse magát másoktól, vagy éppen ellenkezőleg, hogy asszimilálódjék hozzájuk."1 9 2. A kalendáriumok vizsgálatának kiindulópontja „A magyar köznép nagy részének sok száz éven keresztül a kalendáriumok és a csíziók voltak legfőbb szellemi táplálékai. . ."2 0 16 Kloskowska, 286. 17 Paul F. Lazarsfeld—Robert Ы. Merton: Tömegkommunikáció, közízlés és szervezett társadalmi cselekvés. — Kommunikációelméleti szöveggyűjtemény. (Vál., szerk. Szekfü András) Bp. MRT Tömegkommunikációs Kutatóközpont, 1971. 69. A szerzők az ismert „sex, bűn, siker" témák történeti példáját idézik, de hasonló sémák alkothatók még szép számmal, a különböző kultúrkörökre jellemző módon. 18 Löwenthal, 20., 22 — 23. 19 Robert Mandrou : Histoire littéraire et histoire culturelle. Id. Köpeczi Béla: Eszme, történelem, irodalom. Bp. Akadémiai Kiadó, 1972. 151. 20 Pintér Jenő : A legrégibb magyar naptár. — Természettudományi Közlemények, 1908. 579.
