Századok – 1974
Elméleti és módszertani kérdések - Lázár Márta Gellériné: A magyarországi kalendárium-irodalom a kapitalizmus korában 1850–1945. Előzmények hipotézisek és módszerek a tömegkultúra egy jellegzetes termékének vizsgálatához. I. rész 1226/V-VI
1228 GELLÉRINÉ LÁZÁR MÁRTA különböző okokból (pl. ár, példányszám, könnyű hozzáférhetőség stb.) elfoglalt monopolhelyzetük folytán számottevő hatást gyakorolhattak nagy nép tömegekre. A jelenben lefolytatott művelődésszociológiai vizsgálatok számtalan olyan szilárdan meglevő művelődési szokást, véleményt tárnak fel, melyekkel kapcsolatban valószínűsíthető, hogy eredetük régi-keletű, forrásuk történeti alapon tárható fel. A jelen számára eldöntött tény, hogy a kultúra tömeges jelenségeinek vizsgálata, ismérveinek meghatározása és kritikája szorosan összefügg az aktuális művelődéspolitikai célokkal. A tömegkultúra kérdésének bizonyos elméleti tisztázatlanságával kapcsolatos megállapítások1 0 azért vonatkoznak a történeti háttér vizsgálatának hiányára is, mert a jelen közművelődési rendszerének nehezen magyarázható fogyatékosságai i'l. a kulturális fogyasztás alakulásának bizonyos jellegzetességei nem láthatók elég világosan a múlt gyakorlatának minél szélesebb körű megismerése és ennek alapján való megértése nélkül — éppen a fent említett művelődési szokásokat alakító tényezők következtében.1 1 Löwenthal a tömegkultúra mai helyzetének megértéséhez több témával kapcsolatban is ajánlja a történeti elv alkalmazását: — szükséges a tömegkultúra természete egészének megismeréséhez, — a múlt (főleg a XIX. sz.) sajtója jellegzetességeinek feltárásával nélkülözhetetlen a „ma" sajtójának megértéséhez, — alkalmazni kell a kialakult „közönség-mérce" tömegkultúrát befolyásoló szerepének mérésére is, mivel az mindenkor hatással volt és van a következő generáció elvárásaira és mércéjére.1 2 Amikor a jelen művelődésszcciológiájának célja úgy vizsgálni a tömegkommunikációs intézményeket, mint tudást, ízlést, szükségletet, világképet, viselkedést alakító tényezőket,1 3 nem szabad megfeledkezni azokról a tényezőkről, melyek korábban folyamatosan érték a, „tudást és az ízlést", kialakítva a ma kapott hatások alapját is. Ha a ma vizsgálatától eredmény várható a társadalmi tudat mozgását szabályozó sztereotípiák, szimbólumok, jelrendszerek megragadásában, ugyanígy szükséges a múlt sztereotípiáinak, szimbólumainak megismerése. Adott társadalom-történeti ismeretek tükrében, birtokában ugyanígy kimutatható a különböző kulturális javak — mint a társadalmi tudat mozgását szabályozó tényezők — funkciója ezek kialakulásában.14 Kloskowska a tömegkultúra (és egyes intézményei) megítélésében a társadalmi keretek megrajzolását tartja lényegesnek,1 5 melynek elemei: a tömegkultúra szervezetét meghatározó társadalmi-gazdasági struktúra, a számára kiszabott ideológiai funkció, az életszemlélet uralkodó típusa, az adott ország kulturális hagyományai, tradicionális kulturális intézményei, az alkotó értelmiségiek és művészek társadalmi pozíciója, a közoktatás helyzete, valamint a tömegkommunikációs eszközök által közvetített, s a közönséget meghatározó kulturális célok. Mindez már részben elvégzett ill. elvégezhető munka egy-egy korszak viszonylatában. így már kísérletet lehet tenni az egyes időszakok 10 Kiküszöböl bizonyos gyakorlati következtetéseket és megnehezíti a kultúrpolitika elveinek világos meghatározását olyan országokban, amelyek megkísérlik a tömegkultúra fejlődését szabályozó elvek rögzítését. Ld. Kloskowska, 286. 11 A művelődési szokások tartós fennmaradásának jelenségéről, elsősorban a főváros vonatkozásában Kovalcsik József: Közművelődés Budapesten, Valóság, 1974/1. sz. 1-3. 12 Löwenthal, 22., 38-39. 13 Józsa Péter: Művészetszociológia, művelődósszociológia. — Valóság, 1972/4. sz. 51. 14 Józsa, 53. 15 Kloskowska, 302.
