Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
1222 SE Y ISTVÁN többnyire emelkedő szolgáltatások miatt. A jobbágyokat sehogysem elégíti ki a törvény és a lázadások mindennaposak. Ez az az időszak, amikor — Predtecsenszkij szavaival élve — a cár és a kormány nem tudja mi mitől függ: ,, . . . A felkelések a reformoktól, vagya reformok a felkelésektől . . ,"6 4 Többször kerül sor véres, halálos áldozatokat követelő összecsapásokra. A revíziós bizottságok határozatlan magatartásukkal inkább csak rontanak, mint javítanak az általános közhangulaton. A pattanásig feszült helyzetre mi sem jellemzőbb, mint a revíziós bizottságok egyik tagjának véleménye a Lívlandban látottakról: ,, . . . Derp-tól (Tartu) a vendeni járásig minden település tele van katonákkal, akiket a lázadástól félve nem mernek kivonni . . ,"65 Semmivel sem nyugodtabb a helyzet Estlandban, ahol az összetűzések alapjául nemegyszer a robotkönyvekbe be nem jegyzett szolgáltatások követelése szolgál. A kormány látva azt, hogy a problémák egy része megoldható lenne a szolgáltatások pontos meghatározásával, ezért Lívföldhöz hasonlóan bizottságot hoznak létre (1809 szept.) kötött szolgáltatási normák regulative formájában történő kidolgozására. Mert a bizottság elfogadható tervezetet nem tud kidolgozni, ezért a kormány úgy határoz, hogy az új törvényt a fővárosban kell kidolgozni. Ezek után érdemes figyelmet fordítani arra a folyamatra, amelynek eredményeként létrejön a három balti kormányzóság jobbágyfelszabadításának lényegében azonos tartalmú törvénye. Az észt nemesek egyáltalán nem veszítik el lélekjelenlétüket a kormány állásfoglalása nyomán, sőt agyafúrt manőverezésbe kezdenek. Célul tűzik ki egy olyan törvény kiadását, amely a jobbágyoknak formális szabadság ellenében szabad szolgáltatási normákat állít fel. ,, . . . Ilyen feltételek mellett — mondja Stackelberg, a nemesség elöljárója, jelentős nagyságú földterületek tulajdonosa — a paraszti szolgáltatások egyetlen és állandó mércéjéül csak a kölcsönösen jószándékú szerződések szolgálnak . . ."6 e Ennek eredményeként majd közös érdek fűzi egybe a jobbágyokat ós földesuraikat. Ugyanakkor F. Berg, G. Oldenburgi hercegen keresztül fordul reformelgondolásaival a cárhoz. Berg újabb reformtervezetében abból indul ki, hogy 1804-ben az estiandi nemesség pontosan meghatározta, mit áll jogában követelni jobbágyaiktól, a most soron következő feladat pedig a szabad költözködés biztosítása. Jogot adni úgy, hogy a jobbágyok sem a kormányzóság, sem pedig a földművelők rendjének elhagyására ne legyenek képesek. Egy ilyen javaslat, amikor a grande armée az orosz határok felé indulóban van, nemcsak G. Oldenburgi hercegből, de I. Sándor cárból is lelkesedóst vált ki. Talán nem érdektelen idézni a herceg véleményét összegző szavakat: ,, . . . Oroszországban feltétlenül szükséges egy olyan politika, amely a jobbágyok személyes felszabadítására irányul, hogy ezzel megfosszák az ellenséget felkelés kirobbantásának a lehetőségétől, amely ellenkező esetben előfordulhat . . ,"6' Ugyanakkor az 1816—19. évi törvényeket alapgondolatában így fogalmazza meg: ,, . . . A jobbágy, akinek jogot lehet adni a tőkével való rendelkezésre, amelynek maximális nagyságát még speciálisan meg kell határozni, lehetősége legyen elhagyni földesurát, hogy más helyen keressen magának lakhelyet, de nincs módja elhagyni Észtország határait, vagy a földművelők rendjét . . ."6 S A jobbágyok felszabadításának ez a formája, amely egyrészről szabaddá nyilvánítja őket, másrészről nem fosztja meg a földesurakat a munkáskezektől, I. Sándor cárt „látható örömmel" tölti el, akitől ekkor még egyébként sem állnak távol a liberális szólamok. A cár által 1811. május 31-én kiadott utasítás szinte szórói-szóra ismétli a fenti gondolatokat. Lényegében az elmondottak szolgálnak útmutatóul a pétervári bizottságnak a jobbágytörvény kidolgozásakor. A cári rendelkezés ellenére a bizottság idegenkedve fogadja a megbízatás teljesítését, attól tartva, hogy egyes kormányzóságok jobbágyainak szabadsága felkelésre ösztönzi a többieket is. A Bizottság mintegy önmegnyugtatásként szögezi le: „ . . . Az észt parasztok helyzetében semmi különösebb változás nem lesz . . ,,"6 9 talán nem is sejtve, mennyire igazat állít. A törvény végleges formába öntését késlelteti az 1812. évi Honvédő Háború kitörése, de a béke helyreállítása után viszonylag rövid időn belül kidolgozzák a törvénytervezet végleges szövegét, amelyet a cár 1816. július 8-án törvényerőre emel.'0 64 Predtecsenszkij A.: Ocserki . . . 163. 65 Kahk Ju.: К voproszu ... 132. 66 Kahk Ju. : Kreszt'janszkoe dvizsenie . . . 292. 67 Uo. 68 Uo. 60 Uo. 303. 70 PSzZ. No 20.162.
