Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
A BALTI KORMÁNYZÓSÁGOK JOBBÁGY TÖRVÉNYHOZÁSA 1223 Kurlandban a jobbágyregulációk kidolgozásához később kezdenek, mint a másik két balti tartományban.7 1 A 10-es évek elején meginduló tárgyalásokat a kormány mellett az a Fr. W. Siwers kezdeményezi, akivel már korábban megismerkedtünk a lívlandi reformok kapcsán. Fr. Siwers, mint Kurland kormányzója reformtervezetet dolgoz ki és terjeszt annak nemessége elé. Történik mindez azok után, hogy a cár több alkalommal is felhívja a nemesség figyelmét a reglamentálás szükségességére. Kurland nemessége azonban még olyan látszat tervezet kidolgozására sem hajlandó, mint amilyet az estlandiak készítettek korábban. így az 1817. augusztus 25-én aláírásra kerülő törvény tényleges kidolgozásában Kurland nemessége alig vesz részt.72 Az 1816—17-ben elfogadott törvények után hamarosan nyilvánvalóvá válik, hogy a cári kabinet Lívlandban is be kívánja vezetni az új szabályzatot. Itt azonban a bevezetést már élénk vita előzi meg.7 3 Egy sor cikk és brosúra vizsgálja az újabb regulative bevezetésének lehetőségét.74 Az egymással szemben álló felek anyagi helyzetre, pártállásra való tekintet nélkül elismerik a jobbágyoknak adandó személyes szabadság szükségességét. Annál több problémát okozott számukra a hogyan kérdése. A konzervatívok egyértelműen követelik a fennálló helyzet megtartását, az 1804-es törvény bizonyos pontjainak mellőzésével. Az 1818. évi tartománygyűlésen azonban a liberálisok aratnak győzelmet és az ő törekvéseik öltenek testet a kiadásra kerülő regulatívában. Ők is elégedetlenek voltak az 1804-ben elfogadott törvénnyel, de csak olyan vonatkozásban, hogy annak pontjai nem biztosították a nemeseknek az összes föld feletti szabad rendelkezés jogát. Eszményük a jobbágyok föld nélküli felszabadítása és bérlőkké változtatása. Ezzel szerintük — a mezőgazdasági lakosságot egyetemes tulajdonosi szintre lehet emelni. Az 1804. évi lívföldi törvény az örökölhető telek bevezetésével csak a telkes jobbágyoknak biztosítja az önálló gazdaságvezetés lehetőségét, a cselédeknek és zselléreknek nem. Most itt az alkalom, hogy kiküszöböljék ezt a korábbi hibát, és mindenkinek objektíve lehetőséget biztosítsanak saját gazdaság fenntartására. Az önálló gazdaságvezetés öröme a falvak lakóit arra sarkallja majd, hogy versengjenek a nemesi tulajdonba kerülő földek árendába vételéért. Gyakran ismételt gondolatuk: ahol szabad akarat áll szabad akarattal szemben, ott káros önkényről szó sem lehet. A liberálisok A. Smith nyomán az egyén cselekvési szabadságát, valamint az államnak a gazdasági életbe és az osztályok egymás közötti viszonyába történő be nem avatkozását követelik. Az angol közgazdászt azonban elméletben ennél tovább már nem követik, mert elgondolásának következetes alkalmazása felveti a munkavállalók személyes szabadságát is, amelynek a Baltikumban történő megvalósítása már távol áll a liberális elképzelésektől. A liberálisok a munkaerő kérdését nem személyükben teljesen független munkavállalókkal akarják megoldani, hanem részben földhöz kötött jobbágyokkal, akik csak elvben költözködhetnek szabadon, a hétköznapok gyakorlatában erre nincs módjuk. Az 1816—19 között hozott balti jobbágy törvények lényegében azonos feltételeket teremtenek a területen, megszüntetve ezzel a korábban fennálló különbségeket. Az estiandi törvény pl. mindjárt bevezetőjében mindenkinek ünnepélyesen tudtára adja, hogy ,, . . . az észt lovagok lemondva minden ezideig nekik tulajdonított jobbágyaikra vonatkozó jogukról, csak a föld tulajdonjogát tartják fenn maguknak úgy, hogy már a jobbágyi függéstől szabad parasztok alakíthatnak ki kapcsolatot földesuraikkal, amely kapcsolatok a szerződésekből következnek a szerződő felek megállapodása alapján, a megfelelő polgári törvények értelmében . . ,"7 5 A törvény szövegét azonban nem szabad szó szerint értelmezni, mert a későbbi gyakorlat azt mutatja, hogy a földesurak korántsem mondanak le minden, jobbágyaikra vonatkozó jogukról. 1816—19-ben a balti jobbágyok korlátozott személyi szabadságot kapnak, aminek mintegy ekvivalens ellenértékeként eltörlik az 1804-es törvény valamennyi olyan intézkedését, amely a rusztikalis föld szabad, a földesúr részéről semmiféle beavatkozást meg 71 Ennek legfőbb okát abban kell keresnünk, hogy a jobbágyok osztályharca nem veti fel olyan egyértelműen a reglamentálás szükségességét, mint Lív- és Estlandban. 72 PSzZ. No 27.020. 73 A vitaanyagot Jegor Siwers gyűjtötte össze. Zur Geschichte der Bauernfreiheit in Livland. Die Gesellschaft für Geschichte und Alterthumskunde der Ostseeprovinzen. Riga, 1872 von Samson von Himmelstern. 74 A törvény aláírására 1819. márc. 26-án kerül sor. PSzZ. No 27.734. 75 PSzZ. No 20.162.
