Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
A BALTI KORMÁNYZÓSÁGOK JOBBÁGY TÖRVÉNYHOZÁSA 1221 kiszámítják, hogy a fél gak nagyságú jobbágytelek után évente átlagosan 10,5 hordó termény marad meg fölöslegként. Ez azonban azon hamisítások közé tartozik, amelyeket a német bárók többször is elkövetnek ebben az időben.6 0 1804 után Estlandban továbbra is eladható marad a jobbágy. Nem tiltják meg a földesuraknak, hogy ne fosszák meg jobbágyaikat földjeiktől egyéni érdekeik szem előtt tartásával. A jobbágy, ahogy 1802-ben, úgy most is csak ingó vagyonát tekintheti magáénak, és örökítheti gyermekeire. A falvak lakossága nem kap jogot saját tulajdon szerzésére.6 1 Kisebb mértékben szorítja korlátok közé a törvény az úriszék hatáskörét, mint a szomszéd kormányzóságban, és a bíróságokban is több jogot őriznek meg maguknak a nemesek. Estland területén nem végzik el a földek felmérését, értékelését, és azok összhangba hozását a szolgáltatásokkal, aminek egyenes következménye az lesz, hogy a jobbágyok vállaira több terhet raknak, mint Lívlandban. A szolgáltatások mértékét 1805 folyamán bejegyzik a robotkönyvekbe, amelyek alapján heti hat-, négy-, vagy kétnapi robotot teljesítő jobbágygazdaságról beszélhetünk. Lényegében már korábban is ez alapján különböztetik meg a gazdaságokat egymástól, ellentétben Lívlanddal, ahol a gazdaságok elnevezése a megművelt föld nagyságától függ (egész, fél, negyed, nyolcad nagyságú telek). A felsorolt adatokból nyilvánvaló, hogy az estiandi nemeseket sokkal inkább kielégíti az 1804 végén elfogadott törvény, mint déli szomszédaikat. Nyilván ez az oka annak is, hogy az estiandi nemesség körében nem alakul ki egy olyan passzív ellenállási mozgalom, mint a lívlandiaknál. 1805 — 1806 folyamán a lívlandi regulative néhány példánya eljut az észt parasztok kezébe is, ami miatt hamarosan felkelésekre kerül sor. Különösen sok összecsapásra ad alkalmat az éjjeli cséplések gyakorlattá válása. Az észt jobbágyok követelik, hogy éjszakai munkát csak felemelt bér ellenében végezzenek. Egyedül 1805 második felében 25 birtokon kerül sor lázadásra. Mint ilyenkor általában lenni szokott, az észt és lett jobbágyok az „igazi" cári ukáz kihirdetését követelik. Olyan hírek is elterjednek, hogy az igazi cári rendelet nemcsak az éjjeli cséplést tiltja meg, hanem azt is magába foglalja, hogy minden urat verjenek agyon.62 Csak 1806 második felében tudnak rendet teremteni a kivezényelt katonák Estlandban. A lívlandi törvény bevezetése céljából négy bizottságot hoznak létre egy-egy orosz hivatalnok vezetése alatt. A bizottságok munkájukat 1804 júniusában megkezdik ugyan, de csak rendkívül lassan haladnak előre. A lívlandi nemesek úton-útfélen akadályokat gördítenek a folyamatos munka útjába. A bizottságokba kinevezett nemesek igyekeznek távol tartani magukat a felmérési munkálatoktól, míg társaik a szükséges okiratok felmutatását késleltetik. Gyakori eset a bizottságok szándékos félrevezetése is. Sőt a következő évi land tagon a nemesség 29 pontos kérvényt állít össze a regulatíva őket sérelmesen érintő pontjai megváltoztatására. A kérvényre a Lívlandi Ügyek Vizsgálata Bizottság így reagál: ,, . . . A Bizottság nem is meri Őfelségének átadni törvényesítésre a 29 pontot, nehogy ezzel kiváltsa elégedetlenségét a nemesek iránt, akiknek az alattvalói hűség előírja, hogy minden erejükkel törekedjenek uralkodónk rendelkezéseinek késedelem nélküli végrehajtására . . ."63 A nemesség meghátrál és ismét hagyja egy ideig dolgozni a bizottságokat. A különböző helyeken működő, a törvény bevezetését végző bizottságok munkáját semmiféle felsőbb szerv nem koordinálja, így mindegyik más-más átszámítási kulccsal dolgozik. Sok vitára ad alkalmat a közös haszonvételek beszámításának módja. A svéd uralom idején az egy gak nagyságú, 60 tallért fizető, telkes jobbágy szabadon használhatja a falu határában elterülő réteket, legelőket. A mostani törvény a közös haszonvételekért összesen 20 tallért számít, de nem határozza meg ezek nagyságát és mennyiségét. Végső, áthidaló megoldásként arányos számítást alkalmaznak, de így is rendkívül nagy ellenállást tanúsít a falvak lakossága a 60 Az 1804. évi törvények értelmezése és bevezetése körüli visszaéléseket Aglite A. : Ursprung und Lage der Landarbeiter in Livland. Zeitschrift für gesamte Staatswissenschaft, Ergänzung. Heft. XXIX. Tübingen, 1909. 61 Golicin főkormányzó még a „szabad földművelőkről" kiadott cári ukázt (1803) sem teszi közzé. 62 A balti jobbágyok körében is megfigyelhető a naiv monarchizmus jelentkezése, ahogy a birodalom egyéb területein. 63 Szamarin Ju.: Kreszt'janszkij voprosz . . . 163.
