Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
A BALTI KORMÁNYZÓSÁGOK JOBBÁGY TÖRVÉNYHOZÁSA 1213 A jobbágyság helyzete megjavításáért szakadatlan harcot folytat. A századforduló osztályharcát mindenekelőtt a lehetőségekhez történő gyors alkalmazkodás jellemzi, és fő formája szinte 4— б évenként változik.36 A robot megtagadása, a kegyetlen intézők megbüntetése, a jobb, szabadabb életfeltételeket ígérő Kurlandba és Dél-Ukrajnába szökés, valamint a fegyveres ellenállás jelentik a változatos formák gyakori váltogatását. A Baltikum jobbágysága a századforduló éveiben jut el a fegyveres ellenállás gyakorlati alkalmazásáig, amely sorsában már tartósabb változást is hoz. Amíg a balti mezőgazdaság a súlyos válság éveit éli át, addig a manufaktúra ipar, ha visszaesésekkel is, de fejlődik. Általános jelenség a polgári alapítású manufaktúrák előtérbe nyomulása, erősödése a még mindig jobbágymunkaerővel dolgozó, vidékre települt és nemesi tulajdonban levőkkel szemben. А XIX. század első negyedének végére eltűnnek a manufaktúrák dolgozói közül a jobbágyi jogállásúak, az 1816—19-ben hozott törvényeknek megfelelően.37 Nemcsak a mezőgazdaság, de az ipar számára is hátrányos következményekkel jár a kontinentális zárlat (1807) elrendelése. Sem nyersanyagot behozni, sem a készárut eladni nem tudják. Csak a zárlat feloldása után néhány évvel kerül a balti ipar ismét a korábbi szintre. Az elmondottakból levonhatjuk azt a következtetést, hogy a Baltikumban a feudális viszonyok általános válsága kb. 40—45 évvel előbb következik be mint Oroszországban, ahol csak а XIX. század 30 — 40-es éveitől lehet erről beszélni. A balti mezőgazdaság továbbfejlődésére csak egy út ígérkezik járhatónak, ez pedig a kapitalista út. Pontosabban fogalmazva а XIX. század elejére a Baltikumban történelmi szükségszerűséggé válik a jobbágyok felszabadítása. Az általános gazdasági részben vázolt okokból következően a század 90-es éveinek közepére ismét az érdeklődés középpontjába kerül a jobbágyok helyzetének valami módon történő megoldása. Érdeke ez a kormánynak és a földesuraknak egyaránt, csak a megoldás mikéntjében különböznek egymástól. A cári kabinet, miután a Baltikumot jogilag egy közönséges orosz kormányzóság szintjére süllyeszti, és lehetőséget biztosít az idegen hódítóknak a lett és észt lakosság kizsákmonyolására, a későbbiekben mégis elégedetlen marad, mert a német földesurak annyira kizsákmányolják a helyi lakosságot, hogy az már a központi vezetés külpolitikai elképzeléseit sérti.3 8 Ugyanakkor a földesurak részéről is rosszallóan veszik tudomásul, hogy a cári udvar nem tesz hathatós intézkedéseket, akár katonaság bevetésével is, a jobbágyszökések megakadályozására. Ha a kormányt mi nem is ismerjük el a reformok egyedüli kezdeményezőjének, mint a balti burzsoá történészek teszik ezt a múlt század végén,3 9 mégis azzal kell kezdenünk a reformok történetének tárgyalását, hogy Friedrich Wilhelm Siwers az, aki részben személyes meggyőződése, részben az uralkodónőtől, II. Katalintól kapott instrukciók alapján az 1795-ös lívlandi nemesi gyűlés elé terjeszti reformelgondolásait.40 F. Siwers 36 A nemesség hiába fordul számtalan esetben a cári kabinethez, hogy katonai segítséget kérjen a jobbágyszökések megakadályozására, hathatós segítséget nem kap. Végül a nemesek maguk kénytelenek szökött jobbágyaik felkeresésére indulni. Egy vállalkozó szellemű Samuil Simon nevű ember öt év alatt 6000 szökött jobbágyot fedez fel Kurlandban, de közülük mindössze csak 700-at sikerül visszatérítenie korábbi lakhelyére. 1788-ban Jozep Elacsics irodát nyit Tartuban, ahol olyan szökött jobbágyokat lehetett venni, akikről már uruk lemondott, tudva azt, hogy úgy sem fog visszatérni egykori adózója. 37 Loone L. : Iz isztorii zarozsdenija promüslennogo proletariata v Esztonii v pervoj polovine 19-go veka. Isztoricseszkie zapiszki. Moszkva, 1954. t. 45. 150. 38 Az 1784-ben hozott balti privilégiumokat eltörlő rendelkezéseket (PSzZ No 16.187) I. Pál (1796-1801) hatályon kívül helyezi (PSzZ No 17.584), de ettől kezdődően a nemesség még bizalmatlanabb az udvar irányában, mint korábban valaha. 39 A balti történetírásnak egyik, a nemzeti burzsoázia által csatasorba állított történészek képviselte koncepciója, a nemesi történetírás nézetei ellen harcolva — amelyek a nemeseket nyilvánítják a reformok kezdeményezőjének — a cári kormány javára írja a reformokat; egyik irányzat sem tulajdonít kellő jelentőséget a paraszti osztályharcnak. A balti történetírás különböző korszakai és irányzatai áttekintő elemzését Zutisz J. : Osznovnüe napravlenija v isztoriografii narodov vosztocsnoj Pribaltiki (19—20 vv.). Moszkva, 1955 c. könyvében adja közre. 40 Friedrich Wilhelm Siwers (1748—1823) liberális gondolkodású lívlandi tartományi tanácsos. Landmarschall (1792), Kurland kormányzója (1812), szenátor (1812).
