Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
1212 SE Y ISTVÁN A földek minőségi javítását csak az állattenyésztés fejlesztésével lehetne elérni, de a kaszálókat, réteket, legelőket egyáltalán nem gondozzák, ezért erről az oldalról sem várható javulás. A meginduló napóleoni háborúk jó konjunkturális lehetőséget ígérnek a balti mezőgazdaságnak. A kínálkozó lehetőség azonban nem realizálódhat, mert az Orosz Birodalom mintegy előre számítva a grande armée támadására, nem engedi a balti gabona külföldre szállítását. Belföldön a gabonaneműeknek nincs ára, ezért, hogy a kincstár az okozott kárt valamiképpen kompenzálja a nemeseknek, mesterségesen magas szeszárakat állapít meg. Egyszeriben jó üzletet jelent a szeszfőzés, mert az egy hordónyi gabonából előállítható vodkáért a kincstár pontosan kétszerannyit fizet (18 rubelt) a birtokosoknak, mintha azt feldolgozás nélkül vinnék piacra. így a balti kormányzóságokban a nemesek második legnagyobb bevételi forrását a vodka előállítása jelenti. Nagy méreteire mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Estland területén 1796 —1810 között a birtokok 86%-án van szeszfőzde (394) és ettől a százalékos aránytól sem Livland, sem Kurland nem marad el. Az előállított 680 476 vödör vodka 46,3%-át állami megrendelésre szállítják, 20,33%-át helyben, a fennmaradó még mindig tekintélyes mennyiségű 33,4%-ot külföldön értékesítik.32 A szeszelőállítás területén jelentkező prosperitás időlegesen segít a birtokosok nehéz anyagi helyzetén, de a 10-es évek végén beköszöntő keresletcsökkenés még jobban elmélyíti a válságot. A balti földesurak képtelenek elfogadni az orosz gabonatermelő vidékek részéről jövő versenykihívást. A válság megoldójának látszó szeszfőzés végül is annak elmélyítőjévé válik. A század elején kibontakozó gazdasági válság csalhatatlan jele a nyíltan és burkoltan folyó birtokspekuláció. Elképesztő méreteire különösen jó példaként szolgál a következő eset: Araksztéban (Livland) egy birtokot, amelyet az 1688-as revízió 6 3/8-ad gak (Hacken) nagyságúnak jelez, 6200 tallérért adnak el nem sokkal később. Ugyanez a föld a XVIII. század közepén, igaz ugyan, hogy az 1767-es felmérés már 8 3/4 Hacken nagyságúnak találja, 12 000 tallérért cserél gazdát.33 Abirtokárak egyes óvatos becslések szerint 2 — 4, mások szerint 4— 8-szorosára emelkedtek, a XVIII. század első negyedét követő száz évben. A XIX. század első negyedében—mintegy a bomló feudalizmus jeleként—tovább halad előre a nemesi birtok árúvá válása. Csak Lívlandban 1801 —1810 között 28, 1811 — 1820 között 61, és 1821 — 1826 között már 63 birtok cserél gazdát.34 Az adás-vételek során szép számmal kerülnek polgári személyek tulajdonába is birtokok, ami miatt a nemesek éberebbjei megkondítják a vészharangokat. Való igaz, hogy éppen ekkor kezdi elveszíteni gyakorlati jelentőségét és érvényét a nemesek kizárólagos földtulajdonjoga. Nem segítenek a balti feudalizmus válságán sem a kormány segélyakciói, sem a felállításra kerülő segélypénztárak. A felvett összegekkel a nemesek még nagyobb adósságokba verik magukat. Az általunk tárgyalt időszakból közvetlen adatokkal ugyan nem rendelkezünk, de egy 1839-ből származó statisztika alapján Livland észt lakta területén a birtokok 55 — 60%-ának van a különböző kölcsönpénztárakkal szemben súlyos tartozása.3 5 A feudalizmus általános válsága nemcsak a majorsági birtokot sújtja, hanem a jobbágytelket is. Az utóbbiak most már lényeges vonásaikban is elmaradnak a majorságok képviselte színvonal mögött. A jobbágyok jóval alacsonyabb termésátlagokat érnek el, ami egyrészt a földek rosszabb megműveléséből, másrészt a trágyázásnak a nemesi birtokokénál is esetlegesebb voltából következik. A parasztgazdaságok nem hizlalnak húsállatokat, nem termelnek nagy mennyiségben árugabonát, és nem állítanak elő még kis mennyiségben sem vodkát. Általánosan jellemző tényezőként említhetjük, hogy a Baltikumra nem jellemző a nagyobb mennyiségű paraszti árutermelés. Az észt és lett jobbágyság több évszázados története során most jut el először arra a gazdasági és szociális mélypontra, amelynél már többen halnak meg közülük, mint születnek. 32 Konksz Ju.: Esztijandszkoe feodal'noe kreposztnicseszkoe hozjajsztvo i polozsenie kreszt'jansztva v koncé 18-go i pervom deszjatiletii 19-go veka. Tartu, 1961. 8. (Avtoreferat). 33 Abolinja M. : Barscsinnoe hozjajsztvo i klasszovaja bor'ba kreszt'janVidzeme v koncé 18-go veka. Riga, 1967. 10. 34 Loone L. : Iz isztorii promüslennogo perevorota v Esztonii. Voproszü isztorii, 1962. No 6. 81. 35 Kahk Ju. : Die Krise der feudalen Landwirtschaft in Estland. Tallinn. 1969. S. 122-124.
