Századok – 1974
Közlemények - Sey István: A balti kormányzóságok jobbágytörvényhozása 1765–1819 között 1207/V-VI
1210 SE Y ISTVÁN Az 1765-ös landtag tehát elfogadja a jobbágyok ingóvagyon feletti szabad rendelkezési jogát, de mintegy annak korlátozására, sem az igás állatot, sem a munkaeszközöket nem nyilvánítja a jobbágy tulajdonában állónak, tehát csak korlátozott ingóvagyon feletti jogot ad. A továbbiakban a nemesi gyűlés nem ismer el semmiféle olyan robotkönyvet, amely a szolgáltatások mértékét a legcsekélyebb mértékben is korlátozná. Taktikai meggondolásból a jobbágyoknak csak egyéni panasz benyújtását engedélyezik, nehogy az egységesen fellépő faluközösségek eredményt érhessenek el a földesúri akarattal szemben. Schultz von Ascheraden és társai a liberális elképzeléseknek megfelelő nyugodt, törvényes keretek között folyó kizsákmányolást akarják megvalósítani a még mindig a Rosen-féle deklaráció szellemében jövedelmeiket emelni akaró konzervatív gondolkodású ellenfeleikkel szemben.20 E két irányzat küzdelméből egyelőre a konzervatívok kerülnek ki győztesen, így érthető, hogy az „áprilisi pátens" legcsekélyebb mértékű gyakorlati megvalósítására sem kerül sor. Nyilván megoldatlansága miatt marad a balti jobbágykérdés továbbra is napirenden más, nem kevésbé jelentéktelen birodalmi fórumokon. Különösen élénk visszhangot vált ki a balti jobbágykérdés a Törvényszerkesztő Bizottság ülésein.2 1 A Szabad Gazdasági Társaság pályázatára érkező balti szerzőktől származó dolgozatok elismerésben részesülnek.2 2 A 80-as évek közepén, amikor a cárizmus a balti autonómiát egy rövid időre megszünteti, ismételten vita, alkudozás tárgya a jobbágy—földesúr viszony a nemesség és Pétervár között.2 3 A probléma állandó napirenden tartásáról egyébként is gondoskodik a jobbágyság szüntelenül folyó osztályharca. * A 90-es évek közepére a Baltikum gazdasági fejlődése végképp zsákutcába jut. A válság kezdetét illetően nincs egységes álláspont a történeti irodalomban. Elvi síkon a jobbágyrendszer általános válságát először Ju. Vasar veti fel, aki a krízis kezdetét a XVIII—XIX. század fordulójára teszi.24 A marxista, komplex összehasonlító módszer több vonatkozásban is árnyaltabbá teszi a válságról alkotott képet. Az ötvenes évek ún. „periodizációs vitájában" résztvevő Moszberg G. és Vassar A. a válság kezdetét ugyancsak a XVIII. század végére, a XIX. század elejére helyezi azzal a megjegyzéssel, hogy a kezdeti, könnyebb szakaszt a 20-a évektől egy súlyosabb váltja feÍ.2S 20 A balti társadalmi közgondolkodás története ma még alig kutatott. E megállapítás éppenúgy vonatkozik a kisebb társadalmi-politikai csoportok tevékenységére, mint az egyéni nézeteket vallókra. 21 Az orosz közvélemény, mindenek előtt az orosz nemesség, a Törvényszerkesztő Bizottság ülésein (1767—68) szerez először tudomást a balti privilégiumok mibenlétéről, a jobbágyok kizsákmányolásának az övékénél is nagyobb méreteiről. Az orosz delegátusok rendkívül heves felszólalásokban követelik a különállás azonnali megszüntetését, amelyhez az alaphangot a cárnő kritikus megjegyzései adják. A balti küldöttekkel folytatott harc eredménytelenül zárul, mert a kirobbanó orosz —török háború (1768—74) miatt a bizottság munkáját csak néhány szakbizottságban folytathatja tovább. A Törvényszerkesztő Bizottság ülésein készült jegyzőkönyvek értékes áttekintést nyújtanak az elhangzott felszólalásokról. Szbornik Isztoricseszkogo Obscsesztva (RIO) Szt. Peterburg, 1860-1917. t. 4. 219-220; t. 8. 335 — 336; t. 10. 273; t. 36. 368-371. 22 Négy dolgozat érkezik a pályázatra, négy különböző álláspontot képviselve. Három közülük eredetiben maradt ránk. Megtalálható: Arheograficseszkij ezsegodnik za 1960 god. Moszkva, 1962. 352 — 359. A negyedik tartalmi kivonatát adja V. I. Szemevszkij : Kreszt'janszkij voprosz v Rosszii v 18-om veke i pervoj polovine 19-vo veka. St. Peterburg, 1888. 80-90. 23 A vitákról és a megoldásról részletes, átfogó képet rajzol könyvében J. Zutisz: Osztzeiszkij voprosz v 18-om veke. Riga, 1946. 456 — 588. 24 Eesti rahva ajalugu. Toimetanud: J. Libe, A. Oinas, N. Sepp, J. Vasar. Tartu, 1935. k. 3. 25 Moszberg G.: Vassar A.: Osznovnüe voproszü periodizacii isztorii Esztonszkoj SzSzR. Voproszü isztorii, 1950. N° 10. 67. Vassar A. : Eesti NSV feodalizmi ajajärgu periodiseerimisest. Tallinn, 1954. 46 — 47.
