Századok – 1974

Közlemények - Pók Attila: Néhány dokumentum a „Huszadik Század” történetéhez 1187/V-VI

A „HUSZADIK SZÁZAD" TÖRTÉNETÉHEZ 1203 Mindebből T. Bizottság korántsem következik az, hogy mi ne látnók munkánk hézagait s hiányait, hogy ellenére a nagy eszményeknek s a helyes útnak bizony még sok javításra, fejlesztésre, erősítésre szorul a H. Sz. Ellenkezőleg. Szigorú szemmel bíráljuk működésünket, belátjuk, hogy még nagyon sok a teendő. így egyik fő feladatunknak tartjuk törekvéseink történelmi előzményeit hazánkban kinyomozni s beilleszteni a modern eszméket azokba a felszabadító s a nép jólétére törekvő mozgalmakba, melyek történelmünkből sosem hiányozlak teljesen. Másik fő feladatunknak ismerjük a modern művészet s irodalom teljesebb felkarolását, természetesen nem az orthodox esztétika szempontjából. Mert itt a nehézség. Mi bármely problémát csak azon új világnézet perspectivájából nézhetünk, melynek kiépítésén fáradozunk. És bizony ehez még kevés az ember. Kevés volna még akkor is, ha, budget-nk gazdag volna s nem oly szűkös mint jelenleg. De ezek a bajok és nehézségek egyre inkább legyőzhetők, mert eszméink lassan, de feltartóztathatatlanul utat törnek maguknak. Csak kitartás kell hozzá, bátorság s minden compromissum merev elutasítása."18 Gratz igazságtalannak tartotta a szerkesztőbizottság levelének éles hangvételét9

, viszontválaszában első levelénél konkrétabban fejti ki nézeteit: „Tisztelt bizottság! 41 A Huszadik Század szerkesztőbizottságának észzrevételeimre adott válasza oly teljesen félremagyarázza intenzióimat és elcsavarja kifejezett nézeteimet, hogy nem térhetek ki azon kötelesség előtt, e tévedéseket még a szerkesztőbizottság ülése előtt röviden helyreigazítani. Sajnálom, hogy megjegyzéseimből a szerkesztőbizottság a sorok közt oly támadásokat vélt kiolvasni, mintha én a bizottságnak „a szerkesztésre való teljes képtelenségét akartam volna kimutatni, mintha „zöldkülföldieskedéssel és oktalan forradalmárkodással" vagy hasonlókkal akartam volna vádolni. A legnagyobb határozottsággal tiltakozom az ellen, hogy nekem ilyen támadások szándékát bárki is imputálja. Lesz alkalmam tényekkel bebizonyítani, hogy engem semmiféle személyes motívum nem vezetett. De valóban megszűnik a dolgok nyugodt megbeszélésének lehetősége, ha az ember legjobb barátai személyes támadásoknak vesznek oly nyugodt fejtegetéseket, a milyenek keretében megjegyzéseim mindvégig mozogtak. Helyreigazításaim röviden a következők: 1. Nem áll az, hogy én a H. Sz. nyomtatott programmjával homlokellenest ellenkező? irányt képviselek, mert ezt a programmot a maga egészében osztom. Én csak egy részt keresztülvitelének módját hibáztattam, másrészt pedig kibővíteni szerettem volna a programmot oly fejtegetéseknek a H. Sz. keretébe való bevonásával, a melyek ha nem is vezetnek mindjárt a szoziális végczél felé, mégis alkalmasak arra, hogy az odavezető út valamely közbenső állomásának elérését lehetővé tegyék. 2. Nem áll az, hogy én olyasfélét követeltem volna, mintha azon czikkírók, kik tiszta szocziálista elveket képviselnek kompromissumokra lépjenek czikkeiken belül a polgári nézetekkel. Szabadságukat nem akartam megnyirbálni, egyéni véleményük kifejtésére a legnagyobb súlyt helyezem és nem bánom, ha ők a lap nagyobbik részét maguknak foglalják le. Ne ők lépjenek kompromissumra, de a H. Sz. mint lapvállalat, még pedig tisztán csak oly formán, hogy mai természetű czikkeknek is helyt ad oly kérdésekben, a melyeknek fontosságát és létezését saját testünkön érezzük, a melyeket azonban a tiszta szocziálismus hirdetésével Magyarországon, korunkban még meg nem lehet oldani. 3. Nem áll az, hogy én a közönség érdeklődését állítottam volna fel zsinórmértékül arra, hogy mit kell adnia a H. Sz-nak és mit nem. Az olvasóközönséget nem becsülöm ugyan kevésre, mert egy folyóirat hatása olvasói számának arányában növekszik, de a mit én mond- . • . . :,• • ' г .:><•: v' Ю 18

OSzK Kézirattár, An 2408/5.