Századok – 1974
Közlemények - Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1142/V-VI
A RUSZINOK ÉS AZ 1865. ÉVI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS 1159 iránti közös tiszteletben fog megtartatni, s ha a testvériség nem puszta szó s üres hang lészen, de valóság, az esetben fátyolt vetve mindenekre, követelésünkkel nem csak visszavonulni, de a testvéri egyetértés eszközlésére s megszilárdítására őszinte hazafiúi kebellel közre munkálkodni legszentebb polgári kötelességünknek fogjuk ismerni. Élj en a Hon az Egyetértés és testvériség 1 Kelt Nagyszöllös, január 29-én, 1866. NB. Nem egyebet tehát, csak ehhez hason eljárást igényelhetünk mi is, mint testvérek, osztassék meg közöttünk is jövendőre a két követi állomás, úgy, hogy ezentúl mindig az egyik a mi nemzetiségünkbelire eshessék, s pedig mind két rész értelmiségének hozzájárulásával. Ha netán azonban megtörténnék, hogy az összes értelmiség jövendőben az egyén körül összenempontosulhatna, de pártokra szakadni kénytelen volna, az esetben is minden párt által s feljebb érintett elv állapítandó meg. Kelt mint feljebb. Bukószky György, Gere vice Theodor, Bacsinszky Mihály, Sereghy Pál, Firczák Bazil, Hrabár János, Hrabár Endre, Fenczik András, Zichor Pál, Ruszkay Mihály, Popovics András. A fenti „Nyilatkozat" alapján 1866. február 1-én Markos István a következő jegyzőkönyvet vette fel Nagyszöllösön. Az 1865. december 8-i petíciót aláíró személyek közül Bukószky György, Firczák Bazil, Schivulszky János, Hrabár János, Sereghy Pál, Bacsinszky Mihály, Ruttkay Mihály, Sereghy György, Matyaczkó György, Fenczik András, Hrabár Endre és mások személyesen megjelenve előadták, hogy a súrlódások által „a kedélyek veszélyes irányba felzaklattattak (kiemelés tőlem — M. M.), s az ebből keletkezhető minden erőszak eltávolítása és a választás előtt létezett testvéries egyetértés és százados barátság érdekében, de különösen a közös magyar haza jelenlegi aggasztó helyzetét leginkább figyelembe véve, nehogy az oly égető szükséggé vált nemzetiségi kérdés megoldása az e megyében létezhető súrlódások által legkisebbé is nehezíttessék, ez okból a fentebb érintett panaszt jegyzőkönyvi nyilatkozatunkkal megsemmisítettnek nyilvánítjuk. . . s kérjük a vizsgálat megszüntetését". Feltehetően a petíció mellett kitartó ruszin értelmiségi-lelkészi szárny ellensúlyozására 1866. február közepén ismét erős tiltakozás-áradat indult meg a Perényi-párti választók részéről. Február 16-i kelettel a szöllösvégardóiak megismétlik januári jegyzőkönyvüket, mostmár csupán a görögkatolikus papok akciójának állítva be Dolinay jelöltetését, a december 8-i Dolinay-párti petícióról pedig azt állítják, hogy „az csak az ezen választókerület némely papjai által orosz nemzetiség köpenye alatt magán és titkos érdekből .... készült". Hasonló stílusú a február 16-án Nagyszöllösön kelt s elsősorban karátsfalvi lakosok által kiállított jegyzőkönyv, amelyben azt állítják, hogy a görögkatolikus lelkészek „hamisan" nyújtották be tiltakozásukat. Hasonlóan vallanak a sárádi lakosok is. Február 17-én kelt Nagyszöllösön a nagyrákoczi, ölyvesi, felsősáradi, kisrákoczi, alsósáradi lakosok jegyzőkönyve, amelyben kijelentik, hogy „a lelkészek Dolinay úr és önmaguk érdekében" írták a petíciót s hiába készítették azt valamennyi görögkatolikus nevében, arról tudomásuk sem volt.
