Századok – 1974

Közlemények - Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1142/V-VI

1168 MAYER MÁRIA vábbi jövőre vonatkozóan egyben kompromisszumot ajánlva —, míg a másik szárny (Zloczky Antal, Szabó Endre) folytatta a küzdelmet. Mielőtt a Zloczky-szárny további erőfeszítéseit ismertetnénk, álljon itt a Bukószky György által fogalmazott és sajátkezűleg írott, 1866. január 29-én kelt „Nyilatkozat", amely — meggyőződésünk szerint — egyik példája a magyarországi népek közötti demokratikus szabadság, egyenlőség, testvériség óhajtásának. „Nyilatkozat a nagyszöllösi kerület orosz ajkú választói részéről. Nagyszöllös, 1866. január 29. Midőn a megye görögkatolikus elérusa az 1600 választóval „saját egyéne" körül kívánt sorakozni az 1866. évi választáson, azzal nemcsak életrevalóságának, de különösen a polgári jog — nemesebb lét — a nemzetiség iránti magasztos ön felhevülésének a legszebb példáját nyilvánította. Csak a hazafiság s nemzeti ön érzetét jogszerűleg követé a Clérus, s vele egyetemben a nép, midőn az általa elfoglalt térre lépett, s legkevésbé sem sértette meg a mások polgári jogait. Sőt, felfogva a 48-as törvények szellemét, a népek jogegyenlőségét, a szabad választójogot, a császár és király által a nemzetiségek előnyeire közrebocsátott többrendbeli intéz vényeit, különösen pedig az 1861. évi hongyűlés azon megállapodását, melyben minden nemzetiség és felekezetiség iránt kimondatott, hogy mi teljes jogegyenlőség alapján akarjuk kifejezni és biztosítani alkotmányos életünket, akarjuk, hogy más nemzetiségű honfitársaink nemzetiségi igényei mindenben, mi az ország politikai szétdarabolása s törvényes függetlenségének feláldozása nélkül eszközölhető, még ezen országgyűlésen törvény által biztosíttassanak. . . Miért ne ragaszkodhatott volna hát az ugocsai clérus azon elvhez, mely országszerte elfogadott politikai elv, s mely sokkalta mélyebbre gyökeredzett a népek szívébe, hogy sem azt lehetne többé akár az ugocsai clérus és nép erőszakos leszorításával akár annak önmegtagadásával végkép kiirtani. Ez sérthetetlen jog és legszentebb igazság mellett. . . , hogy e válságos körülmények között úgy a loyális magunk tartásáról, mint a közügyek iránti nemesebb felhevülésünkrőlahon előtt bizonyságot tehessünk, részint pedig hogy a felizgatott testvéri kedély lecsillapulása után az óhajtott béke egyetértést és testvéri szeretetet ismét közénk varázsolhassuk, nem különben, hogy a nemzet előtt mindig kegyeletben álló Báró Perényi család históriai nevére némi árnyékot fellépésünkkel ne vethessünk, önmegtagadásunkkal is készek vagyunk a visszalépésre (kiemelés tőlem — M. M.), ha ez alkalomnak közmegegyezéssel oly alapot teszünk le, mely a jövőben az egyenetlenség, súrlódás helyett az őszinte testvéri egyetértést s szeretetet eszközlendi, s azt állandóan mindenkorra fenntaxtandja. Valóban, ha mi egy közös hon édes gyermekei s magunk között őszinte testvérek vagyunk, s ha mindnyájunknak ez édes hon közös öröksége, mely után minden egyes gyermek számára bizonyos osztályrész a gondviselés által fenntartatván, mi okon volnánk egyedül mi az elhagyott gyermekek és megvetett testvérek Î kik a saját osztály, részünkhöz a legvilágosabb jog és a természet legszentebb törvényei mellett sem juthatunk-Hogy tehát ez osztályrész közüttünk testvérek között a jövendőben panaszra és meghasonlásra alkalmat ne szolgáltasson, állapíttassék meg azon elv, s jogigazság, mely még a feudális korban is divatozott, midőn őseink mind azon megyékben, hol csak valláskülönbség is lévén, a két alispáni széket mindig a katolika és reformata egyénekkel töltötték be. De példát hozhatunk erre a jelen időből is, ott van a szomszéd Máramaros megye, hol annak értelmisége, közakarattal a három nemzetiség között a képviselő állomásaikat egyenlően felosztotta. — NB. Ügy nemkülönben közóhajtásunk, hogy a megyében származott ifiaink képességükhöz mérve illó alkalmazást úgy most, mint ezentúl is nyerhessenek (kiemelés tőlem — M. M.). E legigazságosabb óhajtásunk, midőn a törvény és jog egyenlőségénél fogva is megadva van, ha ezentúl az testvér által testvérben nem megtámadtatni, de egymás