Századok – 1974
Közlemények - Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1142/V-VI
A RUSZINOK ÉS AZ 1865. ÉVI KÉPVISELŐVÁLASZTÁS 1167 sok és súlyos egyházi teher s emiatti elkeseredésükben mégcsak nem is gondoltak arra, hogy a ruszin papokra szavazzanak.70 Az 1865. december 24-én kelt s öt község (Ölyvös, Alsósárad, Nagyrákocz, Kisrákocz, Felsősárad) ruszin választói által írott jegyzőkönyv szintén szociális problémáikról tanúskodik. Aláírói elmondják, hogy jóllehet más ruszin választók — engedve az éjjel-nappal folyt korteskedésnek —, Dolinayra szavaztak, ők azonban inkább Perényi Zsigmondot választották s azt kérik, terjessze az országgyűlés elé következő kéréseiket: a papnak teljesítendő robotszolgáltatást szüntessék meg s helyette vezessék be a congruát, csökkentsék a papnak fizetendő ágybért, úgyszintén a papi szolgáltatásokért járó stólát, s végül a görögkatolikus lelkészeket tiltsák el a világi dolgoktól.71 1866 januárjának első napjaiban a jegyzőkönyveknek egész sora született, amelyekben a nagyszöllösi kerület magyar és orosz (ruszin) választói báró Perényi Zsigmond mellett tettek hitet, elítélve ,,az orosz papság" akcióit. Feltehetően a fenti jelenségekre utal egy sajtóvita, amelyben — némi túlzással — a nagyszöllösi választás pótelnöke, Hagara Miklós azt állította, hogy „az oroszok nem is ismerték és nem is akarták Dolinayt".7 2 'T 1866. január 4-én kelt Nagycsongova, Fancsika és Homokújfalu magyar és ruszin választóinak nyilatkozata. Ugyanezen a napon tiltakoztak Kárátsfalva választói „a papok" Perényi-ellenes petíciója miatt. Január 6-én kelt a kiscsongovai orosz és magyar választók közös nyilatkozata s ugyanezen a napon a salánki magyar református és görögkatolikus választók beadványa, valamint a tiszaújlakiak nyilatkozata.73 1866. január 6-án kelt „Ugocsa vármegye értelmiségének kérelme a képviselőházhoz", amelyben elmondják, hogy a Dolinay-párt a vallást, a templomot, az oltárt használta fel jelöltje érdekében izgatási eszközül. Bukószky György lelkész pl. a templomajtóban a nép megváltójaként mutatta be Dolinayt, zászlait vallásos szertartássel felszentelte s a népet 6 frt büntetés mellett kényszerítette, hogy Dolinayra szavazzon. „Nem becsületes orosznak és átkozottnak" tüntették fel azt, aki nem Dolinayra akart szavazni. A népet „fanatizálták" s „az addig ismeretlen fajgyűlöletet szították".74 1866. január 16-án a képviselőházi igazolóbizottság részére az irodaigazgató házi feljegyzést készített, rögzítette a tényállást, majd beszámolt Markos István addigi vizsgálatairól. 1866. január 25-én Nagyszöllösön kihallgatta pl. a Dolinay-petíció szerzőit és bizonyítékaik benyújtását kérte. Január 27-én folytatódott kihallgatásuk. A Dolinaypártnak határozott hátrányára szolgált, hogy Schivulszky János már január 6-án írásban jelentette, miszerint nem tud látleletet produkálni arról, hogy 43 emberüket csúnyán megverték volna s úgyszintén nem tud születési bizonyítványt benyújtani Perényi Zsigmond kiskorúságáról. Ezen túlmenően az Országos Levéltárban talált iratok arról tanúskodnak, hogy 1866 januárjában belső ellentétek támadtak a Dolinay-párton belül. Zloczky Antal február 16-i nyilatkozatában pl. elmondja, hogy kétszer is megkísérelték az egyezkedést, de eredmény nem jött létre. Egy részük (Bukószky György, Popovics András, Bacsinszky Mihály és mások) hajlandó volt elfogadni képviselőként báró Perényi Zsigmondot — a to-70 OL, K-2. 1865—68. No. 38. Panaszaik: a papnak minden markos gazda egy napot köteles szántani; minden gazda egy szekér fát fizet; a marhátlan gazda — bármennyi lakik is egy telken és bármily szegény legyen — két-két véka élet adására s mellé három napi robot dolgozására köteles a legszorgosabb időben; minden esketésért — aki először esküszik — 4 ft, s ha másodszor, 5 ft-t fizet; minden temetésért úgy meghúzza a pap, ahogy tetszik; minden keresztelésért nagy pénzt kell fizetni; minden miseszolgáltatásért 1 ft-t; a meghaltakért az istentisztelet 3 ft. 71 OL, K-2. 1865-68. No. 38. 72 Máramaros, 1866. jan. 31. 73 OL, K-2. 1866-68. No. 38. 74 Uo.
