Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
A SZÁZADFORDULÓI KONZERVATIVIZMUS С .Г VONÁSAI 11 megkötése ötlete, a jobboldali mozgalmakban Németországban és Magyarországon is nagy szerepet játszott „paraszt hitbizomány" ideája. Ez kiváló lehetőséget kínál magyar viszonyokra átültetve arra, hogy egyazon követelésbe lehessen foglalni az arisztokrata latifundiumra vonat kozó s liberális részről állandó támadásoknak kitett hitbizomány védelmét, a birtokát féltő dzsentri latens követelését, hogy a hitbizományi szisztémát terjesszék ki az ő kisebb nagyságú birtokaira is, végül pedig a földjét féltő parasztság igényeit. Két magyar arisztokrata: Andrássy Géza és Széchenyi Imre grófok 1881-ben részt vesznek (feltehetően Apponyi javaslatára) egy Rudolf Meyer által nagybirtokosok részére rendezett amerikai tanulmányúton, melynek célja a home stead amerikai rendszerének tanulmányozása volt. Mindketten könyvben számolnak be tapasztalataikról a magyar közönségnek.20 Ezek lesznek az agrárius mozgalom első programdokumentumai. Az agrárius mozgalom másik elindítója, Károlyi Sándor párizsi emigrációs évei során ismerkedik meg a populáris konzervatív politika eszméivel. ö elsősorban a francia empirikus szociológia konzervatív katolikus irányzatához, mindenek előtt Le Play-hez kapcsolódik. Innen hozza magával a hitel-és fogyasztási szövetkezetek, mint nagytőke ellenes konzervatív kispolgári paraszti érdekképviseleti tömegmozgalom eszméjét. A szövetkezeti program meghirdetésével a nagybirtokos érdekképviseleti szervezkedés kilép az agrárpolitikai pressure group politika, a nagybirtok érdekében való kormányintézkedések és törvények kieszközlésére való törekvés keretéből s politikai mozgalommá válik, melynek célja ekkor az általános burzsoáellenes hangulat akcióvá szervezése. Az agrárius mozgalom lényegében az Istóczy-féle antiszemita párt tömegeire számított; ezeket tervezte saját ellenőrzése alá vonni. Az arisztokrata konzervatív mozgalom első nagyobb akciója az 1884-es ipartörvény keresztülvitele volt. Ez a törvény, mely szakképesítéshez kötötte az ipar gyakorlását, a rétegen belüli verseny korlátozásával javítani óhajtott a kisiparosság helyzetén. A törvényt azok az iparszabadság ellen irányuló német konzervatív programok ihlették, amelyek hazájukban nyíltan a céhrendszernek a modern nagyipar elleni romantizáló kijátszásával operáltak.2 1 A törvény elő-20 Andrássy Géza: Az otthont mentesítő törvények — Homestead-Exemtionslaw. Bp. 1883; Széchenyi Imre: Amerikai levelek. Bp. 1883. 21 Erre az összefüggésre a kortársi liberális kritika is rávilágított: „A német tanok behatása alatt néhány osztrák és magyar lapban fejtegetések jelentek meg a mozgó tőke veszélyessége és először a kisipar, később egyszersmind a földbirtok jövedelmének csökkenése felöl ... föl kezdtek tünedezni a tervek, amelyek rég elavultaknak hitt intézmények fölelevenítésére vonatkoztak, és többnyire az érintett német minták szerint készültek: a céhek visszaállítása, a kontárok kizárása az iparból képezték az első követelményt, amelyek megvalósítására irányzott agitáció visszhangra talált, és amelyet a magyar kormány legcélszerűbbnek vélt azáltal elfojtani, hogy az ipartörvényben látszólag kielégítette, bár valósággal semleges engedményekkel nagyrészt csak ártalmatlanná tette. . . . Egyidejűleg azon körök részéről, amelyek az ipartörvények létesítése által diadalt véltek fölmutathatni, izgatás folyt a birtok megkötése, a minimum, továbbá a szabad forgalom elvein alapuló személyes hitel megszorítása iránt, egyszóval oly állapotok létesítése iránt, amelyek nem ugyan a személyes szabadság, de a birtokviszonyok tekintetében az 1848 előtti kor intézményeit kikerülhetetlen módosításokkal újra fölélesszék. E törekvések azonban csakhamar bárminő politikai programra alkalmatlanoknak mutatkoztak, időről időre ugyan még mindig fölszínre jutnak, de eddigelé legalább a közvélemény túlnyomó része által is természetszerűleg visszautasíttattak, kivévén azon egy esetben, amely részben tagadhatatlanul az antisemitismus befolyása alatt az utolsó költségvetési vita folyamán fölmerült, midőn ugyanis a hitbizományok intézményének terjeszkedése az igazságügyminiszter fölszólalásában (Pauler Tivadar — Sz. M.) védelemre talált, aminek a képviselőház több oldalról felhangzó helyeslése kölcsönzött nyomatékot." —U.— ; (Kautz Gyula?) : A gazdasági congressus és az agrármozgalom. Budapesti Szemle, 1885. 44. köt.
