Századok – 1974
Tanulmányok - Szabó Miklós: Új vonások a századfordulói magyar konzervatív politikai gondolkodásban 3/I
12 SZABÓ MIKLÓS irányzatai egybeestek az Istóczy-párt akcióinak vonalával, amely 1883-as programjában hasonló ipartörvényt követelt. A mozgalom kiépülésének következő lépése a nagybirtokos érdekképviseleti politika vonalán történik. Ennek oka elsősorban az a körülmény, hogy tőkeellenes irritáltság hangulati hulláma a nyolcvanas évek közepére lefutóban van, s ennek megfelelően hanyatlik az Istóczy-féle mozgalom is. A nagybirtokosságot ekkor már elsősorban a gabonaár esése foglalkoztatja. Ezt kihasználva Károlyi Sándor, Apponyi és az agrárius tábor harmadik korai vezéralakja, gávai Gaál Jenő, az aradi gazdasági egyesület alelnöke alkalomnak tekintik arra az 1885-ös „országos gazdasági tárlatot", hogy az összegyűlt bel- és főleg külföldi agrárérdekeltség-képviselőket rögtönzött nemzetközi konferenciára hívják össze, s meghirdessék nekik egy középeurópai vámszövetség programját, melynek célja volna az amerikai búza behatolásának megállítása. Az érdekképviseleti és a ~ szövetkezeti szervezkedés marad az agrárius gárda fő tevékenységi területe a nyolcvanas évek folyamán a kilencvenes évek közepéig. A szövetkezeti mozgalom alapkövét 1886-ban a Pestmegyei Hitelszövetkezet megalakítása rakja le, nagyobb méretet azonban csak a kilencvenes években, a mozgalom általános fellendülésével ölt a szövetkezetek terjedése. A kilencvenes évek elején a fejlődés fontos állomásai 1891-ben az OMGE szakfolyóiratának, a Köztelek-nek megindulása, mely az agrárius eszméknek fórumot ad, majd 1893-ban a Hazánk című agrárius napilap létesülése.22 Az egyházpolitikai törvények által elindított konzervatív fellendülés, majd az agrárszocialista mozgalmak s a fokozódó kivándorlás nyomán az élénkülő érdeklődés a nagybirtokos rétegek körében a szociális problémák iránt, végül pedig az agráriusokéhoz hasonló törekvésekből kinőtt jelentős német nagybirtokos érdekképviseleti szervezet, a Bund der Landwirte23 példájának hatása eredményeképp az 1896. október 7-i programnyilatkozattal megalakult a Magyar Gazdaszövetség, a kizárólagosan az agráriusok ellenőrzése alatt álló második nagybirtokos érdekképviseleti szervezet. Alakulása új korszakot jelent az agrárius mozgalom történetében, a mozgalom ettől ^kezdve számítható a politikai életre befolyást gyakoroló társadalmi erőnek. Az agrárius mozgalom, mint már utaltunk rá, szorosan összefonódott az újtípusú konzervativizmus kilencvenes évekbeli másik két „osztagával", a Nemzeti Párttal és a Néppárttal. Ezek vezetői tevékenyen részt vettek agrárius akciókban, mint ahogy az agrárius vezetők is kivették részüket az egyházpolitikai harcból. Apponyi, a Nemzeti Párt vezetője — láttuk — az agrárizmus elindítói közé tartozott. A szorosan vett érdekképviseleti akciókból csak a nyolcai2 2 Egy, az agrárius mozgalomhoz közel álló újságíró állítása szerint indulásakor a Hazánk volt a legnagyobb magyar napilap. Szerkesztősége kétszer akkora volt, mint ugyanakkor a Budapesti Hírlapé. Erősen utánozta a nagy londoni lapokat. 1895-ben az egyházjogi törvényjavaslatok elleni állásfoglalása miatt elveszítette a kormánytámogatást, s ezzel indulásához képest lényegesen visszaesett. Tápay Szabó László: Szegény ember gazdag élete. Bp. 1928. II. 63. 23 A Bund der Landwirte 1893. febr. 18-án alakult. Előzménye egy, a magyarországiéhoz néhány vonásában hasonló konzervatív fellendülés volt a Bismarck bukása utáni időben, melynek legjellegzetesebb dokumentuma volt a konzervatív párt ismert ún. Tivoli programja 1892-ben. Közvetlen indítékul a szövetség megalakítására a Caprivi kormány nemzetközi vámegyezményei elleni nagybirtokos tiltakozás volt. A Bund hasonlóan a magyar agrárizmushoz nem csupán nagybirtokos érdekképviseleti szervezet volt, hanem markáns profilú politikai organizáció. A kérdésről ld. Hans-Jürgen Puhle: Agrarische Interessenpolitik und preussischer Konservativismus im wilhelminischen Reich (1893—1914). Hannover. 1966.
