Századok – 1974

Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI

TREFORT ÁGOSTON A REFORMKORBAN 1141 pénzt és téli ruhát vesz magához, Eötvösért megy, s este „nehéz szívvel" elhagyják Pestet. Másnap délben Bécsben vannak, ahonnan október 6-án este az újabb bécsi forradalom kitörése után tovább utaznak Münchenbe.155 * Tanulmányunkban igyekeztünk bemutatni Trefort Ágoston reformkori pályafutását, tanulmányait, olvasmányait, pályakezdetét; a harmincas évek végén ós a negyvenes években kelt dolgozatait, cikkeit, amelyek — a centralisták más írásaival egyetemben — a reformkor politikai publicisztikájában a magyar progresszió java értékei közé tartoznak. Megítélésünk szerint Trefort cikkeiben ós tanulmányaiban világosan és határozottan képviselte a centralista álláspontot a polgári átalakulás döntő kérdéseiben. Ezek a részben vitázó jellegű cikkek azonban tulajdonképpen nem képeznek önálló, határozott eszmerendszert; Trefort írásai többnyire az alkalmi polémia szintjén maradnak. Ó nem volt oly mély gondolkodó, mint centralista társai, inkább haladottabb külföldön jelentkező kortársi gondolatok hazai közvetítőjéként játszott fontos szerepet. De a nyugati haladó eszméknek a reformkor pezsgő közéletébe való eljuttatása, azoknak a hazai valósághoz való asszimilálása Trefort pályafutásának értékelése szempontjából mindenképpen igen jelentős. E pályafutás kialakításában újból hangsúlyozandónak érezzük Eötvös József szerepét. A dualista korszak talán két legjelentásebb kultúrpolitikusának a harmincas években kialakuló baráti, később rokoni kapcsolata meghatározza Trefort egész életútját; Eötvös irányításával, a centralista csoport tagjaként indul politikai pályáján. Cikkei tükrözik — a centralista csoport többi tagjához hasonló — nézeteinek fejlődését, változását; írásainak elemzése alapján világos, hogy a polgári átalakulás döntő kérdéseiben helyes álláspontot képviselt, bár ő is a Habsburg-monarchia keretei között képzelte el az ország polgári átalakulását. A Lambergen végrehajtott népítélet után emigrált, csatlakozott a külföldön tartózkodó Szalayhoz. E cselekedete — Eötvöshöz hasonlóan — az előzőekben kifejtett álláspontjából, a középúton maradás politikájának csődjéből következett. A reakcióhoz ő sem csatlakozott, de a forradalom további követése szintén lehetetlennek tűnt számára. í'M i i: i is.. Trefort és Eötvös szeptemberi magatartására, menekülésére lásd Visszaemlékezések 30—32; Sőtér: i. m. 232 — 235.