Századok – 1974

Közlemények - Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1142/V-VI

Mayer Mária: A ruszinok (kárpátukránok) és az 1865. évi képviselőválasztás 1849-ben az osztrák és az orosz cári csapatok közös erővel leverték a magyarországi forradalmat és szabadságharcot. Az elkövetkező évtized a Habsburg-neoabszolutizmus időszaka volt. Magyarországot öt kerületre osztották, melyek igazgatását az osztrák belügyminisztériumtól függő Helytartótanács intézte Pesten. Magyarországnak ebben az időben saját kormánya, országgyűlése nem volt. 1860. október 20-án Ferenc József új alkotmánnyal ajándékozta meg a birodalom népeit. Az ún. „Októberi Diploma" az eddigi merev centralizáció rovására teret engedett a választott törvényhozó szervek működésének is. Ilyen módon 1861-ben és 1865-ben sor került Magyarországon képviselőválasztásra és az országgyűlés összehívására. Az egyes országok Ш. tartományok törvényhozó testületeinek, így a magyar országgyűlésnek is, igen szűk jogköre volt. Felelős, független magyar kormány összehívásáról nem volt szó. Az újabb állomást az 1867 tavaszán elfogadott osztrák-magyar kiegyezés jelentette. Ausztria kétközpontú, dualista, osztrák-magyar monarchiává vált. 1867. február 17-én megalakult a magyar kormány, június 8-án Ferenc József magyar királlyá koronáztatta magát. Mint ismeretes, Magyarországon sok nemzetiség élt. Ezek az 1848 — 49. évi forradalom és szabadságharc idején — a helytelen magyar nemzetiségi politika következtében is — általában a bécsi udvartól remélték nemzeti vágyaik valóraváltását. Az 1849-et követő másfél évtizedben még éltek illúzióik, 1867 azonban mintegy félévszázadra — egészen 1918-ig — kész helyzetet teremtett, amelyben mindvégig érvényesült a magyar uralkodó osztálynak az az alapelve, hogy az országban csak egyetlen politikai nemzet van, a magyar. Az 1868-ban elfogadott nemzetiségi törvény is ez elvet szögezte le. Az ország a nemzetiségi elvtől függetlenül oszlott közigazgatási egységekre, megyékre. A törvény a nemzetiségi nyelvek használatát csak az alsó- ós középfokú közigazgatásban, iskoláztatásban, a községi és a járási bírói gyakorlatban engedélyezte.1 A korabeli híradások a XIX. század közepén mintegy félmillióra becsülik a magyarországi ruszinok lélekszámát. Hazájuk az észak-keleti Kárpátok terméketlen, zord vidéke. Fő foglalkozásuk az állattenyésztés. Kereskedelmük, iparuk fejletlen. A ruszin társadalomban majdnem ismeretlen a ruszin nagybirtokos. A nagybirtokok magyar, német, vagy kincstári kézen vannak. A ruszin társadalom majd teljes egészében paraszti társadalom, egy vékony értelmiségi réteggel. Az értelmiség túlnyomórészt a papi családokból származik.2 1 Magyarország története. Bp., 1964. II. köt. 1 Й. Перени, Из истории закарпатских украинцев. Бп., 1957; И. Г. Коломиец: Социально-экономические отношения и общественное движение в Закарпатье во второй половине XIX. в. Томск, 1961—62. I—И.; Mayer Mária: А XIX. századvégi kárpátukrán agrárnépesség társadalmi szerkezetének statisztikai ábrázolása. Történelmi Szemle,