Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
1136 MANN MIKLÓS országos jelentŐEégű társadalmi mozgalommá szélesülve a Védegylet alapításához vezetnek. Trefort — a szakirodalom tanúsága szerint — csatlakozik a védegyleti mozgalomhoz, bár annak nem feltételek nélküli híve.11 7 Elismeri a védegyleti mozgalom eredményeit, mert „látjuk az iparmozgalmakat, miket a Védegylet már eddig is előidézett".118 De azt a hasznot, amit e mozgalommal elérni lehet, túl sokra nem becsüli; „mi a védegyletben egyszersmind a védvámrendszer melletti agitatiónak egy új stádiumát, s az eredménynek maximumát látjuk, mellyet ez úton elérni lehetett".119 Éppen ebből kiindulva a centralisták inkább a magyar — osztrák vámszövetség eszméjét részesítik előnyben; a vámszövetséget persze csak abban az esetben tekintve hasznosnak, ha Ausztria hajlandó a magyar érdekekre tekintettel lenni.12 0 A védegyleti mozgalommal való bizonyos mértékű egyetértését mutatja az a négy cikke is, amelyekben Deák Ferenc mellett foglal állást, mikor Széchenyi István a Jelenkor ban Deák szentgróti beszédét bírálat tárgyává tette. Tisztelettel és elismeréssel adózik Széchenyi hazafias nagy érdemeinek, de ez sem tartja vissza ellenkező meggyőződésének nyílt kimondásától. Cikkei nemcsak a szerző szakismeretéről tanúskodnak, — mikor cáfolja Széchenyi tételeit, — de mint polemikus Írások, mintái lehetnek „az igaz érdem iránt való őszinte hódolattal párosult jó tónusnak és ízlésnek".12 1 Trefort tisztelettel szól azokról a motívumokról, amelyek Széchenyit Deák megtámadására, a védegyleti mozgalom bírálatára bírták, de azon a véleményen van, hogy „e megtámadás merő tévedéseken s a dolgok hibás fölfogásán alapszik".122 Széchenyi megjegyzéseire reflektálva kifejti, hogy a védegylet feladata „a honi ipar emelése"; ennek pedig természetes következménye lesz a földművelés fejlődése, „a vagyonosság gyarapodása, a nemzet fogyasztási tehetségének növekedése".12 3 Igyekszik megnyugtatni Széchenyit, hogy a védegyleti mozgalom nem fog olyan aggasztó következményekkel járni, mint amilyenektől ő tart: a magyar termékeket, nyersanyagokat az örökös tartományok továbbra is „föl fogják gyári készítményeikkel cserélni, föl még az esetben is, ha onnani behozatalunk néhány millióval . . . csökkenni fogna";12 4 s utal arra is, hogy a védegylet sem fogja az ipari cikkek behozatalát megszüntetni. Nagyon érdekesen, 8, fejlődés törvényszerűségét bizonyítva hangoztatja, hogy a védegyletnek „hazánk rendkívüli viszonyaiból szükségkép ki kellett fejlődni";12 5 s Széchenyi aggodalmaival azon meggyőződését állítja szembe, hogy a létező állapotokat át kell alakítani: „a törekvés, ezen átalakítást előmozdítani, nem szokta a nemzetek halálát okozni; ellenben, míg körülünk minden halad, tönkre teheti a föntarthatatlan régihez való ragaszkodás."126 Végül azzal az állításával polemizál, hogy a védegylet s az ennek következtében kifejlődő ipar csorbát ütne a nemzetiségen. Trefort szerint semmi sem szilárdíthatja meg jobban a „magyar nemzetiséget" az ország termelő erejének emelésé-117 „. . . nézetem szerint egy erőteljes védrendszer előnyösb volna ránk nézve mint a közbenső vámvonalak megszüntetése, de politikai tekinteteknél fogva, s mivel az utóbbit könnyebben keresztülvihetőnek tartom, mindig a vámsorompók ledöntése mellett fogok szavazni." Vö. Kautz: i. in. 406—407 és Bekcsics: i. m. 133. 118 Trefort: Vámügy. PH, 1846. ápr. 17. 453. sz. 119 Uo. 120 Vö. Trefort id. cikkét; Bekcsics: i. m. 134; Kautz: i. m. 427—428. 121 Vö. Ferenczy: i. m. 389 — 390. 12 Trefort: Észrevételek gr. Széchenyi Istvánnak, a Jelenkorban megjelent, Deák Ferencet illető cikkeire. PH, 1846. júl. 8. Űjból kiadva: Kisebb dolgozatok 244. 123 Uo. 246. 124 Uo. 249. 125 Uo.: 256. 126 Uo.: 256-257.
