Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
TREFORT ÁGOSTON A REFORMKORBAN 1137 nél.12 7 S ugyanakkor arra is rámutat, hogy az iparosítás nem a „nemzetiségen", hanem azok kiváltságain fog csorbát ütni, „kik nem akarják az ősiség eltörlését, kik jobban szeretvén családi fényöket, mint hazájokét, ragaszkodnak a hitbizományokhoz, s midőn mindezekről szó van, minduntalan a nemzetiséggel állanak elő, melynek ügyeért épen ellenök kelle harczot küzdeni".128 Trefort 1841 —1846 között keletkezett közgazdasági írásait vizsgálva megállapíthatjuk tehát, hogy azokat a magyarországi feudalizmus válságának, a polgári átalakulás szükségességének tudata hatja át; szerzőjük arra törekszik, hogy ezt a tényt a nagyközönség is megértse, tudomásul vegye. Olyan kivezető utat keres a válságból, amely elkerül minden megrázkódtatást, s ugyanakkor minden érdeket is kielégít; megteremti a dolgozó osztályok jólétét, de az elkerülhetetlen változások ne a nemesség mellőzésével, megkerülésével következzenek be. Anglia ós Franciaország példájára gyakran hivatkozik, s ezekkel igazolja, hogy a feudalizmust felváltó új társadalmi rendszer milyen eredményekre képes. Megítélése szerint a magyarországi feudalizmus jelenlegi válságos helyzetében csak a polgári fejlődéssel számoló politika tud eredményt elérni. * Trefort a közgazdasági témakör mellett több irodalmi, vagy történeti vonatkozású cikket is publikál a Pesti Hírlapban. Érdeklődése a történelem, iránt még a harmincas évek végére vezethető vissza, s bár a centralisták közötti „munkamegosztás" következtében ő a csoport „közgazdásza", mégis a negyvenes években kedves történeti könyveiről is gyakran közöl ismertetéseket. 1841-ben Eötvössel megfogadják, hogy a következő két évtizedben egy-egy önálló történeti munkát írnak. Eötvös a keresztény eszmék történetének, míg Trefort a magyarok történetének megírására vállalkozik.129 Trefortnak ez a szándóka sohasem valósul meg, de kétségtelenül a történeti irodalom iránti szeretet, érdeklődós indítja arra, hogy oly sokat foglalkozzék történetírókkal, s ismertesse, méltassa műveiket a Pesti Hírlap hasábjain. így ismerteti Macaulay esszéit,130 Schlosser XVIII. század történetét,131 Louis Blanc Tíz év történetét132 és Thiers nagy művét a Konzulátus és Császárság történetéről.133 Cikkei alapján megállapíthatjuk, hogy könnyű stílusa, gyors munkássága tevékeny és élénk hírlapíróvá tették. A közvélemény — jogosan — nem tartja őt oly mély gondolkodónak, szaktudósnak, mint társait, — Eötvöst vagy Szalayt, — de széles látókörével, olvasottságával, rögtönzött, de mégis találó ítéleteivel, elismerést vív ki magának. Világosan, szabatosan és ugyanakkor választékosan fejezi ki magát. Fejtegetései rövidek, tartalmasak, sohasem esik hosszadalmas, unalmas magyarázkodás hibájába. Cikkei „élők", s a közönség érdeklődéssel olvassa írásait.134 Gyakran polemizál a konzervatív beállítottságú „Budapesti Híradó" szerzőivel, s főleg Dessewffy Emillel, — de mindig higgadtan, sohasem a szenvedély hangján. Állításainak bizonyítása céljából gyakran idézi külföldi szerzők műveit, s ez annál könnyebb számára, mivel állandóan figyelemmel kíséri, s hamarosan ismerteti a nemzetközi közgazdasági irodalom új ter-127 „A nemzetiségeknek nincs korunkban nagyobb ellensége a szegénységnél, a műveletlenségnél, a szolgaságnál; a mi e bajokat csökkenti, az emeli a nemzetiség fönntartásának biztosítékait." Uo.: 269. 128 Uo. 129 Eötvös és Trefort 1841. jún. 4-i szerződését idézi Szalay Imre: i. m. 22. 130 PH, 1845. máj. 9. Újból kiadva: Kisebb dolgozatok 25-44. 131 PH, 1845. febr. 6. Újból kiadva: uo. 45-52. 132 PH, 1845. márc. 2., uo. 53-59. 133 Újból kiadva: uo. 71-96. 134 Vö. Visszaemlékezések, 28. 7*
