Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
1120 MANN MIKLÓS lás; a földesúr haszna nincs arányban a paraszt kárával. Ezen segítene a megváltás, mivel a földesúr pénzbeli kárpótláshoz jutván, azt gazdasága céljaira használhatná fel. Nyomatékosan kiemeli, hogy ha „haladni s erősödni akarunk", akkor nemcsak kívánatos, de „elxnellőzhetetlen az úrbéri munkák megváltása". Ugyanakkor azt is látja, hogy a megváltásra kevés parasztnak van lehetősége, s ezért rámutat: „Az állam hivatása a haladást előmozdítani s irányozni, a tehetetlen — gyámtalannak gyámolul szolgálni: ezt illetné tehát, hogy a megváltást magára vállalja."43 A következőkben Széchenyi István müveire való hivatkozással újból felveti a hitel problémáját, sürgeti az ősiség megszüntetését; a belkereskedelem fejlesztése érdekében folyószabályozásokat, út- és vasútépítéseket javasol.4 4 Részletesen foglalkozik a vasútépítések hatásával, a létrehozandó vasútvonalakkal. A gyárak létesítésével, az iparosítással kapcsolatban újból felvillan az utópista szocialista eszmék hatására azon elgondolása, hogy — okulva más nemzetek tapasztalatain — a jelen pillanaton tovább nézve, törekedjünk takarékpénztárak létesítésére, „hogy a munkás takarékossága által a vállalat részesévé válhassék".4 6 Ezzel kapcsolatban kifejti a takarékpénztárak létesítésével való egyetértését, s Fáy Andrásnak a Pest megyében felállítandó takarékpénztárra vonatkozó tervét melegen pártfogásába veszi. Az anyagi érdekekről szóló tanulmányának befejezéseként felcsillantja azt a szebb jövendőt, amely hazánkban bekövetkeznék, ha a fentiekben vázolt tervezetek elfogadást nyernének. Mint írja: „a közjólét a társaság minden osztályaira ki fogna terjedni, a polgár s a paraszt képessé lenne a társasági hierarchiában magasabb fokra emelkedni, a nemesség jövedelmei szaporodnának, ez miveltségében haladna, s el fogná ismerni, hogy érdekei ellenséges állásban más osztályok érdekeivel nem tarthatják fenn magukat. . ." Amennyiben az anyagi érdekek nem vétetnének figyelembe, úgy az a parasztság további elszegényesedéséhez vezetne; a földművelés — mivel a hitel hiánya miatt beruházásokra nem telik — nem fejlődhet, „s a haza az örvény szélén fog állani, azt, ami most rajta szép és jó, elvesztvén, a nélkül, hogy azt, mi helyébe kívántatnék, megnyerné".46 A Budapesti Szemle 1840. évfolyamának II. kötetében jelenik meg „A bírhatáai jogról Magyarországban" című tanulmánya,4 7 amelynek már első bekezdésében a centralista történetfelfogás lényegét összefoglalóan veti fel a kérdést: „Az egész természet törvényekhez van kötve, az égi testek s földgolyónk kiszabott pályákon évezredek óta mozognak, az emberi élet lényeges működései változhatlan szabályok szerint történnek, — hihetnők-e, hogy a népek s az emberiség élete — az egyének életének ezen összege — a világ ez alkotó rendében nem részesült volna Î hogy jelenetei minden összefüggés nélküli esetek, végtelen anarchia eredményei? Nem: az emberiség életének is vannak törvényei, s bár csak egyes pontokat ismerünk, már ezek is vezetőnkül szolgálhatnak a történetek labyrinthusában, mint a csillagok a hajósnak a mérhetlen óczeánon, . . ,"48 Vizsgálat alá véve a hazai — a középkorban létrejött —, birtok jogot, azzal a problémakörrel foglalkozik, hogy van-e létjogosultságuk még napjainkban is azon okoknak, amelyek „királyi adományt, ősiséggel — fiscalitással s a nemesekre szorított bírhatási joggal párosulva, szülének?" R. Várkonyi Ágnes mutat rá, hogy Trefort az átalakulás szükségességét, a magyarországi feudalizmus megszűnését a történelem törvényszerű menetének gondolatából vezeti le. „Törvények fönnállhatnak ugyan egy ideig, ha okaik s alapjok meg is 43 Uo.: 166—167. 44 Uo.: 160-161. 45 Uo.: 166. 46 Uo.: 169. "Újból kiadva: Trefort: Kisebb dolgozatok 170—191. 48 Uo.: 170; vö.: R. Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. Bp., 1973. II. köt. 183—184.
