Századok – 1974
Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI
TREFORT ÁGOSTON A REFORMKORBAN 1121 szűnt már; végtére bukniok kell. A kiszáradt fa is áll, míg a fejsze nem éri, míg a vihar le nem sújtja."4 9 Majd sorra véve azon kötelezettségeket, amelyeket a nemesség magára vállalt a hűbéri rendszer idején, kifejti a fennálló bírhatási jog igazolhatatlanságát. A földbirtokkal összekötött védrendszerrel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a magyar ezredek a magyar nemesi földbirtoktól függetlenül léteznek, ,,a kar, mely jelenleg a bírhatási szabadalommal díszeskedik, e hadsereg föntartásához semmivel sem járul, e tehert a szegény adózó népesség viseli".50 Egyúttal az 1809. évi hadjárat tapasztalataira utalva, kimutatja a nemesi felkelés használhatatlanságát. Ez a tény is azt bizonyítja, hogy már régen megszűnt az az ok, mely a nemesek „bírhatási jogát" igazolta. Tanulmányának befejezésében Széchenyi műveinek érvrendszere nyomán először felveti a törvény előtti egyenlőség kérdését, majd kimutatja, hogy az ősiség miatt hitelünk nincsen, az elavult törvény káros a hazára és a nemességre egyaránt, — így tehát annak eltörlése által mindenki csak nyerhetne. Tulajdonképpen már ezen első nagyobb tanulmányai alapján világosan kirajzolódnak a fiatal centralista gondolkodó gazdasági-politikai elképzelései. Mindenekelőtt az osztályellentétek érzékelését s azok áthidalására, illetve a kiéleződés megelőzésére vonatkozó elgondolását figyelhetjük meg. Felismeri és megvilágítja az anyagi érdekeltség döntő szerepét a társadalom életében, s ezzel összefüggésben azt fejtegeti, hogy a munkást érdekeltté kell tenni a tőkés vállalkozásokban. Nyíltan kimondja, hogy javaslatának célja a tömegmozgalmak megelőzése, vagyis a nyugati fejlődés ismeretében a magyarországi kapitalizmust nyilvánvalóan olyan formában szeretné megvalósítani, hogy a fejlődés eredményeképpen létrejövő polgári Magyarország társadalmi problémáktól mentes legyen. * A Budapesti Szemle korát meghaladó, magas színvonalon állt, s részben ezzel is függött össze, hogy nem örvendhetett hosszú életnek. Cikkei a külföldi szemlékhez hasonlóan túlnyomóan szakszerű dolgozatok, kissé fárasztó olvasmányok voltak; a tanulmányokon kívül csak a folyóirat végén található „Értesítő" c. rovat volt élénkebb, amely kitekintést adott Európára; hírt adott a külföldi tudományos társaságokról, akadémiai pályázatokról stb. Talán ha ezt a rovatot igyekeztek volna a szerkesztők bővíteni, kibontakoztatni, akkor a folyóirat érdekesebb lehetett volna a nagyközönség részére is. Mivel a kiadó mérsékelt számításai sem váltak be, így mindössze két terjedelmes füzet jelenthetett csak meg a Budapesti Szemléből. A folyóirat nem talált kellő számú pártolóra, mivel ebben az időben a tudományos időszaki sajtónak még nem volt megfelelő hazai bázisa. Ez annál sajnálatosabb, mivel az igen tehetséges szerzői gárdával rendelkező Budapesti Szemle a hazai polgári fejlődést nagymértékben előmozdító, komoly figyelemre és pártolásra érdemes vállalkozásnak ígérkezett. A „Pesti Havi Irat" A Budapesti Szemle kudarcán okulva, a centralisták újabb tudományos, de egyúttal rnár több politikai vonatkozású anyagot is tartalmazó folyóiratot kívántak indítani. Ezért Eötvös József és Trefort Ágoston 1841. szeptember 14-én folyamodványt nyújtanak be a helytartótanácshoz, s ebben engedélyt kérnek egy б — 6 íves, „Pesti Havi Irat" című, havonta megjelenő folyóirat kiadására. 49 Trefort i. m. 180 —181; R. Várkonyi Ágnes: uo. 50 Trefort: i. m. 181. 6*
