Századok – 1974

Közlemények - Mann Miklós: Trefort Ágoston a reformkorban 1110/V-VI

TREFORT ÁGOSTON A REFORMKORBAN 1119 fejlődése következtében az áruk elkészítésének költségei csökkennek, s így „megszerzé­sökhöz sokkal többen juthatnak". Kiemeli az új találmány — a vasutak — fontos s „áldásdús" hatását a „népek nagy tömegeinek jólétére s műveltségére". A vasutakat — bár tulajdonképpen ekkor még Nyugat-Európában is csak gyermekkorukat élték — Trefort a legnagyobb jótétemények közé sorolja, „melyekkel a tudomány és műipar egyesült erővel megajándékozzák az emberi nemet. . ." hiszen a személyek, áruk szállí­tása „a nemzeti jólét s polgáriasodás főemeltyűje" lehet.38 Az új, boldogabb kor eljövetelében bízó Trefort ugyanakkor látja a pauperizmust, a kapitalizmus megvalósításával együttjáró veezélyeket, a munkásság nyomorát.39 A megoldást a centralisták az utópista szocialisták elvei alapján az egyesülésben, a szö­vetkezeti gondolatban találják meg.4 0 Trefort is úgy gondolja, hogy az „egyesülési szel­lem" fog a bajon segíteni. „A munkás a vállalkozó egyesületnek — melynek számára dolgozik — részvényesévé lehet, s érdekei a nagyobb capitalistáéval összeolvadnak". Úgy véli — továbbfolytatva a gondolatsort —,hogy ez jó hatású lenne a mezőgazdaságra nézve is, mivel „a gazdaság kezelésében összpontosítás szülend. . . a nagy mezei gazda­ság új eszközök használatával, s dologértő férfiak igazgatása alatt többet s olcsóbban termeszthet, mint a telkes gazda, ki régi módjánál maradva, concurrentiába nem lép­het vele". Ez utópia hatására Trefort már arról ábrándozik, hogy ,,a falvak kis városokká fognak válni, nagy közös házakkal, közfűtéssel, közvilágítással s külön közhasznú in­tézetekkel". A közlekedési eszközök tökéletesedése következtében megszűnik a külön­böző országok termékei közötti egyenetlenség; a bel- és külkereskedelem, az ipar gyara­podása, fejlődése a népek jólétét eredményezi, „a kereskedelmi crisisek is ritkábban fog­nak beállani". A nagyvállalatok, amelyekből hasznot eddig csak a kapitalisták húztak, most „közhasznúak leendenek, ... a nagy capitalisták s csalók zsarnokságának gát fog vettetni". Sőtér szerint az „egyesülésnek" az utópista szocialisták műveiből merített eszméje megnyugtatja a centralistákat, feloldja a polgári társadalom jövője iránti kéte­lyeiket. De ők is látják, hogy ezen — műveikben kifejtett — ábrándok nem realizálód­hatnak a legközelebbi jövőben. Trefort ezért úgy nyugtatja meg önmagát s olvasóit is, hogy remélhetjük „az anyagi érdekek további kifejlésével s a mostani társadalmi pezsgés­nél fogva ilyes valami fog keletkezni, mert a haladásnak a történelem által megerősített törvénye szerint kell még oly időnek jőni, hol az emberek nagy tömege is, mostani álla­tiságából kivetkőzve, az leend, mivé lenni képes".41 E megalapozás, az európai kapitalizmus áttekintése után, tanulmányának máso­dik részében Trefort megvizsgálja: milyen feladataink vannak Magyarországon az anyagi érdekek emelése terén. Abból indul ki, hogy „honunkban is. . . az anyagi érdekeket s mind­azt, a mi kifejlésöket föltételezi, mindenek előtt pártolni kell. E szükséget azok, akik hónukat s korukat ismerik, mélyen érezik, sőt öntudatlanul érzi a tömeg is, mely helyzeté­nek könnyítése s jólét után vágyódik".42 A teendők felsorolását a „mezei gazdaság kimívelésével" kezdi meg, s sürgeti a nemzeti gazdaság növekedését gátló intézmények megszüntetését. „Fel kell hagyni főleg az úrbéri tartozásokkal" — állapítja meg, s kifejti, hogy az úrbéri munka erő- s időpazar-38 Uo. 145 — 147. Trefort e sorokat akkor írta, amikor hazánkban vasútnak még nyoma sem volt, Ausztriában és Németországban pedig csak alig néhány kilométer hosszú vasútvonalat láthatott. 39 ,,. . . a munkás sorsa bizonytalan s ingadozó, s ő, ki kezei által táplálta családját, kereset nélkül marad, az éhségnek kitéve. . . . Gyermekei gyöngéd korukat minden öröm nélkül, sötét falak közt, nehéz munkával töltik, testök s lelkök elhervad." Uo. 144. 40 Vö. Szekfű Gyula: Forradalom után. Bp., 1947. 17 — 23 és Sőtér i. m. 119—121; Pándi Pál: „Kísértetjárás" Magyarországon Bp., 1972. I. köt. 197 — 203. 41 Trefort: i. m. 150—153. 42 Uo. 154. 6 Századok 1974/5-6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom