Századok – 1974
Tanulmányok - Duczynska Ilona: Theodor Körner és a katonapolitikai vita a Schutzbund kérdésében (1927–1933) 91/I
THEODOR KÖRNER ÉS A KATONAPOLITIKAI VITA 113 Clausewitz-nál a kiindulópont tiszta absztrakció — a háború erőszakos cselekmény az ellenfél legyűrésére; az erőszak alkalmazásában nincs határ, „mindegyik fél parancsolóan törvényt szab a másik számára, s ezzel olyan kölcsönhatás áll elő, amely szükségszerűen a végletekhez vezet" (so gibt jeder dem anderen das Gesetz, es entsteht eine Wechselwirkung, die dem Begriffe nach zum Aeussersten führen muss).46 Itt, a puszta fogalmak területén „a kutató elme sehol sem tud megpihenni, amíg a végletekhez nem érkezik" (findet der überlegende Verstand nirgends Ruhe), mert itt olyan erők konfliktusával áll szemben „amelyek egyedül állva csak saját belső törvényeiknek engedelmeskednek" (die sich selbst überlassen sind und die keinen anderen Gesetzen folgen als ihren inneren). Az abszolutumhoz való ragaszkodás, amely mindenkor a végső akaratmegfeszítéshez vezet, végeredményben „írott malaszt lenne csupán, amelynek semmi köze a való élethez" (ein blosses Büchergesetz und keins für die wirkliche Welt). Mert az emberi ész nehezen rendelné magát alá egy ilyen logikai álmodozásnak és „az emberi akarat sohasem logikai furfangokból meríti erejét" (der menschliche Wille erhält seine Stärke nie durch logische Spitzfindigkeiten).47 Azok a változások, amelyeken a háború fogalma a valóságban átmegy, felszínre hozzák a háború politikai célját. Ezt a végletek logikai törvénye előzőleg „némiképp háttérbe szorította" (gewissermassen verschlungen hatte). 48 A valóságnak fékező, csillapító hatása van a háború absztrakt, feltétlen fogalmára, a valóságban az bizonyos mértékig „az idő által felhígítva" (gewissermassen mit Zeit verdünnt) 49 játszódik le. Mert a háború nem „elszigetelt esemény" (kein isolierter Akt), mely az állam előző létével nem függ össze. A két ellenfél, egymáshoz viszonyítva, nem absztrakt személy. Ellenállásra való akaratuk egyik fél számára sem teljesen ismeretlen. „Abból, amit elárul magáról, következtethetünk arra, mi lesz belőle később" (er tut sich kund für das, was er morgen sein wird, in dem, was er heute war). Az ellenfelek „jórészt abból ítélik meg egymást, hogy milyenek és mit cselekszenek, nem pedig abból, hogy voltaképpen milyennek kellene lenniük és mit kellene cselekedniük" (So kann ein Gegner den anderen schon daraus beurteilen was er ist, was er tut, nicht nach dem, was er streng genommen sein und tun müsste).50 A háború nem áll egyetlen vagy egy sor egyidejű döntésből. Az összes létező erő egyszerre nem tud érvényesülni ... A haderőkre vonatkoztatva esetleg igen, de nem az egész országra és annak felületére, nem az összes erődítményekre, folyókra, hegyekre, lakosságra, szövetségesekre. A háború absztrakt, abszolút formája, „az egyetlen időtlen csapás" (der einzige Schlag ohne Dauer) csak abban az esetben lenne a háború sajátossága, „ha teljes döntést hozna és nem kellene már eleve számolni a nyomában keletkező, rá visszaható politikai helyzettel" (wenn er eine in sich vollendete Entscheidung enthielte, und nicht der politische Zustand, welcher ihm folgen wird, durch den Kalkül schon auf ihn zurückwirkte).51 ,6Carl von Clausewitz: A háborúról. I. köt. Első könyv, Első fejezet, 3. szakasz, 40. (19). 47 Uo. 6. szakasz, 41 — 42 (21). 48 Uo. 11. szakasz, 46 (25). 49 Uo. 18. szakasz, 52 (30). 50 Uo. 7. szakasz, 43 (22). 51 Uo. 6. szakasz, 42 (22). 8 Századok 1974/1.
