Századok – 1974

Tanulmányok - Korom Mihály: Horthy kísérlete a háborúból való kiválásra és a szövetséges nagyhatalmak politikája (1944 október) - II. rész 1062/V

HORTHY KÍSÉRLETE A HÍBORÚBÓLJVALÓ KIVÁLÁSRA (II. RÉSZ)] 1071 „azt mondta: visszatérünk ezekra a dolgokra egy idő múlva."20 3 Miután Horthy mindenre kitérő vála3zt adott, a három tagú küldöttség elhatározta, hogy azonnal Bathlan István Balatonboglár melletti rejtekhelyéra utazik, hogy az ő segítségével a kormányzót határozott cselekvésre bírják. Bathlen — a vissza­emlékezések szsrint — egyetértett mind a koalíciós kormányban, mind pedig abban, hogy az átállá3t valamelyik hadseregnél kell gyorsan végrehajtani, vagy padig Budapesten a munkásság nagyarányú megmozdulásával segíteni Horthy akcióját. Bathlen István vállalta, hogy nyomban Pe3tre jön és beszél a kormányzóval. Ezt október 13-án mag is tette, de lényege3 eredményt Horthynál elérni nem tudott.20 8 Az MHSzSz vezetőinek nem kellett sokáig várni Horthyék ígéretére, a munkásság felfegyverazósére, mart 13-án annak két tagja felkereste ifj. Horthyt, „aki közölte velük, hogy Lázár Károly testőrtábornokot kövessék, fegyvert is ő ad nekik".20 7 Azonban az ígéreten kívül ez után sem történt sem­mi. Pedig ezen a vonalon is kiépítették a hálózatot a különböző ellenállási csoportokhoz é3 szakszervezetekhez is, hogy ha megérkeznek a fegyverek, gyorsan szét tudják 03ztani. Az MHSzSz csoportjainak képviselői a volt Vilma­királynő úton ез a MÉMOSz helyiségében még október 15-én, a kormányzó kiáltványának elhangzása után is reménykedve várták a megígért fegyvere­ket. „Hiába vártunk valamennyien késő éjszakáig — írta az MHSzSz egyik vezetője —, ós a város különböző helyein ugyancsak hiába várták a munkás­tömegek tőlünk a fagyverek továbbítását, pedig a harci szellem jó volt. A munkásság futárai egymás után jöttek és jelentették, hogy a gyülekező helyek­ről senki sem akar távozni. Fegyvert követelnek. így pl. a »MÉMOSz« helyi­ségében a késő éjjeli órákig több mint 600 munkás maradt együtt."208 A fenti tények azt mutatják, hogy a különböző tárgyalásokon a Magyar Front ез más ellenállási csoportok küldöttei bizonyos megállapodásokra mégis jutottak a horthy3tákkal. Az átálláshoz szükséges katonai előkészületekkel együtt tervbe vették, hogy 17 —18-án a munkásság is akcióba lépjen. „A szá­mítások szerint ez a felvonulás (magyar katonai erőnek a fővárosba és köré való összevonása — К. M.) körülbelül október 18-ra, 19-re fejeződött volna be. A munkásságnak az lett volna a feladata, hogy kedden, október 17-én kimondja az általános sztrájkot, és a fővárosban és környékén hatalmas béke­tüntetésbe kezdjen. A válasz kétségtelenül a karhatalmi alakulatok felvonul­tatása lett volna, azonban erre már az előbb említett, megbízható csapatokat használták volna fel, akik a megállapodás értelmében a munkássághoz csatla­koztak volna, sőt szükség esetén fel is fegyverezték volna a tüntető munkás­ságot." Így számolt be Szakasits Árpád a katonai tervek mellett munkásakci­ókra is támaszkodó előzetes megállapodásról az SzDP XXXIV., 1945-ben tartott kongresszusán.209 205 Pl. Aroh. H-s-172. Somogyi Miklós 1968. szept. 14-i visszaemlékezése és uo. 780. f. Faust Imre 1962. jún. 4-i levele. 206 HIL. Tan. gy. 2578. Szent-Iványi Domonkos jegyzetei és PI. Arch. 780. f. Faust Imre 1962. jún. 4-i levele. 207 Uo. Idézi: Szent-Iványi Domonkos. 208 Uo. 209 A Szociáldemokrata Párt XXXIV. kongresszusi jelentése. 19. Hasonlóan fejti ki a munkásság tervezett programját „A reakció ellen. A Szociáldemokrata Párt harca. Hősköltemény és krónika" c. SzDP kiadvány, 110 — 111. oldalán Száva István tanulmá­nya is. Népszava kiadás, é. n. 3 Századok 1974/5 - 6.

Next

/
Oldalképek
Tartalom