Századok – 1974

Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI

A FRANK HÁBORÚ ÉS AZ AVAR NÉP 10 бб meg.8 3 Einhard hőse térdig gázol az avarság kiontott vérében, hogy győzelme még nagyobbnak lássék. Készségesen átveszi a Frank Birodalmi Évkönyvek átdolgozójának alaptalan állítását a kagáni székhely szétrombolásáról. A pusz­tulás képét még azzal színezi sötétebbre, hogy hozzáteszi: ,,az avarok egész nemessége, s jó híre sírba szállt". A frank háború után Pannónia lakat­lan pusztaság lett. írói célja nyilvánvaló: a sötét Pannónia-képből tündöklően lép elénk Nagy Károly alakja. Einhard Nagy Károly-portréja inkább illik az ókor „győzelmes Caesarai­nak" sorába, mint a félbarbár középkorba, különösen ha emlékezünk arra a másik képre, melyet egy bizánci forrás nyújt az avar birodalom bomlásának tényleges folyamatáról. Az avarokat Krum kán győzte le, uralma kezdetén, abban az emlékezetes hadjáratban, amikor bolgárjaival az avar birodalom „közepére" rontott és halálos csapást mért a főtörzsre, majd a keleti szárnyra.64 A birodalom nagyobb felének pusztulása oly hatással volt az avarság Duná­tól nyugatra lakó részére, hogy többé nem bízott magában és sietve Nagy Károly védelme alá vonult. Nem a frank fegyverek ereje törte meg őket, ha­nem az a hír, hogy kagánjuk meghalt, birodalmuk tönkre ment. Üzentek hát a frankoknak s ez alkalommal valóban őszintén kívánták velük a békét. A tu­dun és a kapkan országai így adták fel politikai önállóságukat s lettek a frankok adófizetőivé. Ismét le kell szögeznünk: a frankok harcok nélkül jutottak a győzelemhez (803).85 Az Annales Laureshamenses lapjain valóban azt olvassuk, hogy Nagy Károly sine hoste töltötte el a 803. évet. Ha ez a valóság, akkor az a Pannóniába irányított frank sereg, melyről ugyancsak értesülünk, csak kis létszámú lehe­tett.66 Míg a sereg keleten távol járt, a császár előkelő kísérettel szokásához híven vadászni ment a bajor erdőkbe. Azután az év októberében felkereste a bajor egyház fejét Salzburgban,6 7 hogy vele megbeszélje a küszöbön álló 63 Hogy Einhard már a Frank Birodalmi Évkönyvek átdolgozott példányát hasz­nálta: Wattenbach—Levison: Deutschlands Geschichtsquellen im Mittelalter. Vorzeit u. Karolinger, II. H. 254 kk. Ugyanitt az évkönyvkutatás útja és jelenlegi eredménye, továbbá a Vita keletkezési ideje, antik mintái, Einhard mint szerző stb. (272 — 277). 64 Jellemző a frank évkönyvírókra, hogy Krum kán győzelmét agyonhallgatták. Ld. még tanulmányunk első jegyzetét. 65 Az avar történet szempontjából a 803. év döntő jelentőségű. Ennek felismerését megakadályozta az a téves felfogás, hogy az avarokat már 791-ben, legkésőbb azonban 796-ban bekebelezték a frank birodalomba, úgyhogy a 803. év már csak a lázadások végét, de nem tényleges alávetésük kezdetét jelentette. B. Simson kitűnő eseménytörténeti művében (Jahrbücher II, 296—299) röviden éppen csak utal arra, hogy Nagy Károly az avar és délszláv területeken „a viszonyokat újra rendezte". H. Koller (Die Awaren­kriege Karls des Großen, 7) a 802. évi frank veszteségek következményét véli felismerni a 803. évi „békében", melyben Nagy Károly minden további terjeszkedésről lemondott. Még 805-ben is Lorch a határvámhely avar viszonylatban. „Stärker kann wohl kaum der Mißerfolg der Awarenkriege beleuchtet werden" — jelenti ki. J. Deér terjedelmes mono­gráfiájában sajnálatos módon csak mellékesen jegyzi meg, hogy a 803. év meghozta a frankok győzelmét „nach der Niederwerfung einer Reihe von Aufständen" (i. m. 786), de „auch nach dem Aufstand von 802/03 blieb alles beim alten" (772, jegyz. 380). 66 Ann. Laureshamenses a. 803, ed. MG SS I 38: et ipse sine hoste fecit eodem anno, excepto quod scaras suas transmisit in circuitu, ubi necesse fuit. A szöveg értelme egészen világos: nincs szó nagyobb hadjáratokról, csupán egyes csapatok szétküldéséről szükség szerint. így kell felfognunk az Ann. Mettenses priores a. 803, ed. В. Simson 90 tudósítását is a Pannóniába küldött seregről. б' Ann. Iuvavenses maiores a. 803, ed. MG SS XXX/2 736; Ann. Iuvavenses minores a. 803, ed. uo. Helyi évkönyvbejegyzések alapján írja a Salzburgi Névtelen (Conversio) с. VI ed. Kos 132: Postmodum ergo anno DCCC. III. Karolus imperátor Bagoariam intravi et in mense Octobrio Salzburc venit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom