Századok – 1974
Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI
A FRANK HÁBORÚ ÉS AZ AVAR NÉP 10 бб Aligha tévedünk, ha a „végvári harcok" hullámzását e két folyó közt képzeljük el. A frankok mégsem ezen a dunai szakaszon próbáltak szerencsét. Fő igyekezetük a „hűtlenné vált tudun" megbüntetésére irányult. A tudunra támadva, országának birtokában, alkalmas teret szereztek volna mind az „avar közép", mind Bizánc ellen. Megint Erik friauli herceg aratott fényes győzelmet a „hunokon" az Itáliában állomásozó frank é3 „langobard" sereggel. Noha a tudun nevét nem említik a források, kétségtelen, hogy Erik őt kívánta kézre keríteni „hitszagóséért". Az avarok szép ajándékokkal próbálták Nagy Károlyt kiengesztelni (797).5 2 Csakhogy a frankok sikere ezúttal sem bizonyult tartósnak. 798-ban az avarok ismételten „hűtlenség" bűnébe e3tek.5 3 Erre Erik Friaul felől, Gerold praefectus pedig Bajoror3zágból támadt a tudunra, hogy végleg megtörjék ellenállását. De ebben a küzdelemben, más halálát keresve, maguk pusztultak el (799). 54 Merre keressük a frank—avar csaták színterét? Az előbb említett két frank hadvezér közül csupán Erikről tudjuk azt, hogy hol halt meg. A tengerparti Liburnia és Isztria határán Tarsatica (ma Trsat, Rijeka mellett) nevű városkában a polgárság tőrbe cealta és végzett vele. Isztria azonban már az avar háború megindulása előtt frank birtok volt. Eriket tehát abban a pillanatban érte utol a végzet, amikor ellenséges földre lépett. Ebből az következik, hogy 799-ig a frankok semmit sem foglaltak el a tudun országából, vagyis a Délvidéken a gyilkoe küzdelem közvetlenül a határ mentén folyt.5 5 Triesting völgyét vigyázó Wilhelmsburg. Erről H. L. Werneck alapos értekezése szól: Grundlagen zur Frühgeschichte zwischen Dunkelsteiner Wald und Unterlauf der Großen Tulln. 1966, 88 — 94, térképpel. 52 Ann. Guelferbytanorum pars altera a. 797, ed. MG SS I 45; Ann. Alamannici Cont. Murb. a. 797, ed. MG SS I 48; ed. Henking 243. A tudun megbüntetése Ann. q. d. Einhardi a. 796 és а. 797, ed. Fr. Kurze 101, 103. Vö. még Ann. regni Francorum a. 797, ed. Fr. Kurze 102. Ld. még В. Simson: Jahrbücher II, 133. 53 Ann. Alamannici Cont. Murb. a. 798, ed. MG SS I 48; ed. Henking 243 Wandali mentiti sunt. A „vandálokon" az avarokat kell érteni. Erre a „lázadásra" utalnak a Frank Birodalmi Évkönyvek is a. 799: Eodem anno gens Avarum a fide, quam promiserat, defecit (ed. Fr. Kurze 108). 54 A frank hadvezetést a két, sőt három oldalról egyszerre végrehajtott támadás jellemzi. Ezért hisszük, hogy Erik és Gerold hadjárata összetartozik. A két hős haláláról majd valamennyi évkönyv megemlékezik, a legrészletesebben az Einhardi Vita Karoli Magni c. 13, ed. O. Holder-Egger 16 és a Versus Paulini de Henrico duce, ed. MG Poetae lat. Carol. I, 131 — 133. Továbbá Ann. regni Francorum a. 799, ed. Fr. Kurze 108; Ann. q. d. Einhardi a. 799, ed. Fr. Kurze 109; Ann. Mettenses priores a. 799, ed. В. Simon 84; Ann. Maximiniani a. 799, ed. MG SS XIII, 22; Ann. Guelf. pars altera, ed. MG SS I. 46; Ann. Alaman. Cont. Murb. a. 799, ed. MG SS I, 48. A két jeles hadvezér arcképét megrajzolta J. B. Ross: Two neglected paladins of Charlemagne: Erich of Friuli and Gerold of Bavaria (Speculum XX, 1945, 212-236). 55 Liburniának nevezték az ókorban az Adria partszegélyét az isztriai félszigettől a Titius (Krka) folyóig, a középkor elején azonban már csak Nona (Nin) városáig. Isztria a VIII. sz. közepén biztosan langobard birtok, s mint ilyen került frank kézre Lombardia meghódítása után. Isztriát Liburniától az Arsia folyó választotta el, Albona például már Liburniához tartozott. Vö. Ravennatis Anonymi Cosmographia, ed. Pinder et Parthey, Berolini, 1860, 223. Erik herceget tehát éppen akkor ölték meg, amikor a frank Isztriából az avar — előbb bizánci — Liburniába akart bejutni. A határvároska, ahol a haláleset történt, a mai Trsat (Tersatto) helységgel azonos, nem pedig a mai Rijekaval {Fiume), melyet az ókorban Tarsatica-nsAz hívtak. A topográfiára A. Degrassi: Il confine nordorientale dell'Italia Romana, Bern, 1964, 106 kk.; D. A. Bullough: The Countries of the Regnum Italiae in the Carolingian period (774 — 888): a topographical study (Papers of 2 Századok 1974/5 - 6.
