Századok – 1974
Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI
A FRANK HÁBORÚ ÉS AZ AVAR NÉP 10 бб De zsákmány, hódítás és pusztítás nélkül nincs hadi győzelem. Tehát a későbbi feldolgozók és kivonatolok, akiket már nem zavart a valóság képe, az irodalomban szokásos minta szerint kiszínezték az eseményeket. Csak az ő kezükön lett a csendes, vértelen hadjáratból hatalmas győzelem: babérkoszorú, mely illő a nagy királyhoz. „Pannónia nagy része elpusztult" — ezt jelenti a 791. évi hadjáratról a Frank Birodalmi Évkönyvek átdolgozója.2 9 A hellyel takarékoskodó kompilátorok már csak ennyit találtak érdemesnek feljegyezni: 791. Karolus rex Hunnorum regnum vastat.3 0 Az Annales Petaviani ehhez még hozzáfűzik: cum praeda magna.31 Az Annales Laureshamenses szerkesztője, noha különben érdemes krónikása az eseményeknek, úgy tünteti fel, mintha Nagy Károly és serege puszta látványától annyira megrémültek volna az avarok, hogy esztelen futásnak eredtek, vagy pedig dermedten hagyták magukat elfogatni, megöletni. Nagy lett a zsákmány is, meg a foglyok száma, köztük asszonyok, gyerekek. A frankok sehol sem ütköztek ellenállásba és 52 napon át gyújtogattak, pusztítottak, amit csak elértek.32 Nem volna helyes, ha a 791. évi hadjárat lefolyását a retorikai díszítményekkel teletűzdelt leírások alapján képzelnők el, amikor mérvadó adatokkal rendelkezünk az Annales regni Francorum lapjain. Elképzelhető ugyan, hogy némelyik avar őrség az ellenség kezére jutott. De a három oszlopban felvonuló hatalmas frank sereg olyan méltóságteljes lassúsággal közeledett az avar őrségi vonalhoz, bogy mindenkinek elegendő ideje volt biztonságba helyezni magát és javait, elrejtőzni a mocsarakban vagy erdőkben. Az történt tehát a frankokkal, ami annak idején a perzsákkal a szkíta hadjáratban. Végül is feladták a céltalan üldözést és hazamentek. Amint azonban az utolsó frank katona is eltűnt a láthatáron, az avarok elhagyták rejteküket és ismét felálltak a gyepűk őrhelyein. A későbbi harcok történetéből világosan kitűnik a hadjárat teljes eredménytelensége. Nem osztjuk tehát azoknak a kutatóknak nézetét, akik a hadjárat idején elért Rába-vonalat a frank birodalom új határának tartják.33 bizonyos Einhard, jóllehet ugyancsak a bajor változatból merített, már ezt írja: ferro et igni dévastai. Vö. Wattenbach—Levison: i. m. II. Heft, 191, 267 a bajor kompilációról. 29 Annales qui dicuntur Einhardi ed. Fr. Kurze 89: ferro et igni cuncta vastantur . . . Sic peragrata ac devastata magna parte Pannoniae cum, incolomi exercitu Francorum in Baioariam se recepit. Az átdolgozás Wattenbach—Levison: i. m. II. Heft, 254 — 255 szerint 814—817 közt történt. 30 Ann. Alamannici Cont. Murbacensis ed. MG SS I 47. A motivum megtalálható még Ami. Guelferbytanorum pars altera ed. MG SS I 45: et devastavit terram illorum ex parte, et reversus est absque hello ; Ann. Mosellani ed. MG SS XVI 498, tévesen a. 790 alatt; Ann. Sangallenses maiores ed. MG SS I 75; Ann. Sang, breves ed. uo. 65. 31 Ann. Petaviani ed. MG SS I 17. 32 Ann. Laureshamenses ed. MG SS I 34: incendendo et vastando terram illam, sed et predas sine mensura vei numero, et captivos viros et mulieres et parvulos innumerabilem multitudinem exinde ducebant. 33 A hadjárat részletes leírása В. Simson: Jahrbücher II, 16 kk. A kutatók — а frank forrásanyag hatása alatt — nem ismerték fel az avarok által alkalmazott taktikát, és visszavonulásukat a belső felbomlás jelének értelmezték. E tekintetben J. Deér kitűnő tanulmánya (i. m. 764 kk. és 785) sem kivétel. Hasonlóképpen H. Koller : i. m. 5. A legtöbb kutató a 791-ben elért Rába-vonalat a frank birodalom új keleti határának tekinti: E. Klebel: Die Ostgrenze des Karolingischen Reiches (új kiadása H. Kämpf: Die Entstehung des deutschen Reiches: Wege der Forschung I, Darmstadt, 1956, 2); I. Zibermayr:
