Századok – 1974
Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI
1050 V.ÍCZY PÉTER A 791. évi hadjárat megismétlése a szászok lázadásai miatt elmaradt. Új fordulatot az avar—frank háborúban csak a 795. év hozott. Az avar főemberek közt áldatlan viszály tört ki, mit a frankok ügyesen kihasználtak. Bizonyos, hogy ezeket a pártharcokat nem a 791. évi állítólagos avar vereség váltotta ki. A kagánt és tanácsadó nagyvezérét, a jugurust meggyilkolták, a legtekintélyesebb avar főember, a tudun pedig meghódolt Nagy Károlynak, segítséget kérve saját véreivel szemben.3 4 Mindeddig az avarok ellen irányuló hadműveleteket a Duna mellől irányították a frankok. Nagy Károly főhadiszállása Regensburg volt. A tudun árulása következtében a bajor Duna-vidék elvesztette jelentőségét az avar háborúban, s Itália lett a hadszervezés központja. A változás okát abban látjuk, hogy a frankokhoz átpártolt tudun országrésze nem a Duna-völggyel, hanem Itáliával, az Adria-mellékkel volt határos. A frank hadak azért értek el oly meglepő sikereket 795-ben és 796-ban, mert szabadon tudtak áthaladni a tudun országrészén.35 A tudun gyászos szereplése az avar tragédiában akkor válik igazán nyilvánvalóvá, ha az eseményeket szoros időrendben vizsgáljuk. E célból nem támaszkodhatunk a Frank Birodalmi Évkönyvekre, mint eddig, mivel a kérdéses 795/796 éveknél szerzőcsere történt, és ez az előadás időrendjét alaposan felforgatta. Az évkönyvíró a 795. év eseményei közül még feljegyezte Nagy Károly szászországi hadjáratát és a tudun követeinek odaérkezését, az év többi eseményének elbeszélése már utódjára maradt, aki azonban munkáját csak a 796. évvel kezdte. így aztán az előző év néhány eseményét pótlólag 796-ra tette. Megjegyzendő: a naptári év a Frank Birodalmi Évkönyvekben karácsonnyal kezdődött. Szerencsénkre fennmaradt a forrásoknak egy másik csoportja, melyet nem éktelenít a Frank Birodalmi Évkönyvek hibás időrendje. Ezek a források pedig az Annales Laureshamenses, az Annalium Guelferbytanorum pars altera és az Annales Alamannici Cont. Murbacensis (a). Előadásuk szerint így következtek be az események: Noricum, Baiern und Österreich, Horn, 1966 (2. kiad.), 276; Fr. Pfeffer: Das Land ob der Enns, Linz, 1968, 163; M. Mitterauer: Karolingische Markgrafen im Südosten. Wien, 1963, 1; stb. J. Deér (i. m. 785) szerint 791 után a frank határ nem terjedt a Rábáig, hanem csak a Bécsi erdőig. Miként látni fogjuk, ez a meghatározás sem pontos. 34 Ann. regni Francorum a. 796 ed. Fr. Kurze, 98. E. Klebel: Siedlungsgeschichte des deutschen Südostens. München, 1940, 60: „Wie nach der großen Niederlage von Konstantinopel 626 führte auch diese Niederlage zu einer inneren Krise der Awaren, Ermordung des Staatsoberhauptes, Anbiederungsversuchen einzelner Machthaber an die Franken." J. Deér: i. m. 760: A kagánt és a jugurust megölték, „wohl weil man sie für die Niederlage des Jahres 791 verantwortlich machte und darin den Schwund des Heils des Kagans erblickte". Csakhogy a belviszály nem közvetlenül a hadjárat után tört ki, hanem csak 796-ben. Ez év őszén jelezte a tudun jövetelét követei útján. 793-ban a frank sereg még éppen úgy Bajorországban gyülekezett harcra, mint előbb, és innen is avatkozott be a küzdelembe (Ann. Petaviani ed. MG SS I, 18 a. 793: Oloriosus rex Karolus iterum resedit Bawarios, missisque exercitibus suis, vast.avitque Hunia, victorque resedit Bawarios. Ennek forrásából merített az Ann. Guelferbytani. Pars altera ed. MG SS I. 45 a. 793: Karolus resedit Reganespuruc; inde transmisit scara sua ubi necesse fuit. Ez az adat Deérnél hiányzik. 35 J. Deér: i. m. 785—786. Az avar háború irányítása Pippin itáliai király kezébe csúszott át, nem azért, mert a kagáni székhely közelebb volt Itáliához, hanem mert az áruló tudun országa határos volt vele.
