Századok – 1974
Tanulmányok - Váczy Péter: A frank háború és az avar nép 1041/V-VI
A FRANK HÁBORÚ ÉS AZ AVAR NÉP 10 бб és Mureck körzetében is ismert.17 Noha ezek a nyomok csupán helynevek formájában maradtak fenn, utalhatnék egy hajdan északi nép délre vetődött töredékeire. Úgyszintén ilyen összefüggésre mutat az a körülmény, hogy a dulebeket Csehországban és stájer földön is együtt említik a horvátokkal, északi hazájuk déli szomszédaival. Már pedig a Mura-menti dulébekről inkább hihető az, amit róluk a Kijevi Évkönyvekben olvasunk: sokat szenvedtek az avaroktól. Ugyanis hazájuk éppen az avar birodalom nyugati gyepű-övezetén hadi fontosságú utak mentén feküdt. A Csehországba szakadt dúdlebeket az avarok önkénye elől jobban védték a sűrű, szinte áthatolhatatlan erdők. Tudjuk továbbá azt is, hogy Privina, majd fia, Kocel mint frank hűbérfej edelem hatalmat gyakorolt a Dráva menti övezetben. Kocelnek egyúttal jelentöä magánbirtokai feküdtek Radkersburg környékén.18 így okunk van feltételezni, hogy a Mura torkolatvidékén lakó dudlëbeknek ők parancsoltak a frankok megbízásából. Konstantinos ószláv nyelvű életrajza szerint Method, mint a római szentszék pannon egyházmegyéjének feje, érseke, egy ideig Kocel mosaburgi, azaz ők is csak innen származhatnak. E. Simek ugyanilyen jellemzőnek tartja a Volyn és a Luöan nevek csehországi előfordulását (Dúdlebi, Volyftané, Luôané, ëesti Chorváté a öechové. Sjednocení dnesní öeské zemë a vznik őeského národa (Slavia Antiqua I, 1948, 349 kk.). Vö. Melich J.: A honfoglaláskori Magyarország, 1929, 395. 17 Stájerországban szlovén vidéken a duléb másféleképpen -dl- mint a cseheknél: dudlëb alakban van meg. Már a IX. században, Német Lajos 860. évi birtokadományozási és megerősítő oklevelében ad Tudleipin a neve egy salzburgi birtoknak (ed. P. Kehr MG Diplomata regum Germaniae ex Stirpe Karolinorum I. Berlin, 1932, 102. sz. 148), mely egy Arnulf nevére hamisított oklevél alapján (891: DD Arnolfi 185. sz. 287 in comitatu Dudleipa) az Alsó Mura völgyébe, Radkersburgtól nyugatra lokalizálható. Ugyanez a birtok a Conversio Bagoariorum et Carantanorum c. 11 (ed. M. Kos) is előbukkan templomfelszentelés alkalmából (in Dudleipin). A birtok fekvésére Fr. Posch: Zur Lokalisierung des in der Urkunde von 860 genannten Salzburger Besitzes (Mitteilungen der Gesellschaft für Salzburger Landeskunde, 101, 1961, 255 — 256). A stájer dudlëbekrôl történeti és nyelvi alapon L. Hauptmann : Politische Umwälzungen unter den Slowenen vom Ende des sechsten Jahrhunderts bis zur Mitte des neunten (Mitteilungen des Instituts f. österr. Geschichtsforschung XXXVI, 1915, 234 — 243). E. Kranzmayer (Ortsnamenbuch von Kärnten I, Klagenfurt, 1956, 68 — 70, 192 — 193) hibás olvasatnak tartja az egyik karinthiai vonatkozású oklevél dudlëb-adatât. 18 891: MG DD Arnolfi 185. sz. 287 in partibus Sclauiniensibus vero in comitatu Dudleipa vocato in loco Ruginesfeld, sicut Сhocil dux quondam inibi ad opus suum habere visus est et veluti Reginger in eodem comitatu iuxta aquam, que dicitur Knesaha, in beneficium habebat. A dudlëb-kérdés szempontjából közömbös, volt-e ilyen comitatus egyáltalán, talán csak a hamisító puszta kitalálása. Vö. H. Pirchegger : Karantanien und Unterpannonien zur Karolingerzeit (Mitteilungen des Instituts f. österr. Geschichtsforschung XXXIII, 1912, 283 kk., 294. kk., 318). Az állítólagos comitatus fekvését meghatározza a Gnas folyó (Knesaha). Koeel tehát a dudlëbek közt mindenképpen földbirtokos volt. Különben ad Ruginesfeld előfordul már a hamis 885. évi oklevél interpolált részében (uo. 284). Ezekből az oklevelekből még nem következik, hogy Privina és Kocel közhatalmat gyakoroltak a dudlëbeken. Azonban a salzburgi vitairat, a Conversio alapján ez valószínű. Ugyanis Liutpram salzburgi érsek (836 — 859) számos templomot szentelt fel nemcsak dudlëb területen, a Gnasnál (ad Keisi), hanem Ptuj városában (ad Bettobiam) és a Pesnica völgyében (ad Businiza) is. Ezután a szerző ezeket írja: ceterisque locis ubi Priwina et sui voluerunt populi. Quae omnes temporibus Priwinae constructae sunt et consecratae a praesulibus Iuvavensibus. A Continuatio Annalium Iuvavensium maximorum (ed. MG SS XXX/2, 742) a 874. évnél a következő adatot közli: Diotmarus archiepiscopus ecclesiam ad Petowa Chozivini comitis consecravit. Ez a Gozwin gróf bajosan lehet azonos Kocellel, noha a felszentelt egyház Ptujban volt. A két nevet a középkori forrásokban megkülönböztették egymástól. Ilyen példák Th. Bitterauf: Die Traditionen des Hochstifts Freising, München, 1909. Index: Chazili, Cozzilo, Gozzili mellett Gozuuin, Gozwin.
