Századok – 1974
Történeti irodalom - Források Budapest múltjából IV (Ism. Izsák Lajos) 989/IV
991 TÖRTÉNETI IRODALOM A kisgazdapárti vezetők többsége a választások után a koalíciós együttműködést csak ideiglenesnek tekintette és igen nagy aktivitást fejtettek ki annak érdekében, hogy az államhatalmi és államigazgatási pozícióknak a nemzetgyűlési választásokon elért eredmények alapján való újrafelosztását keresztül vigyék. Ez az „arányosítási" törekvés nem kis problémát okozott a fővárosi kerületi elöljáróságokon sem. Az FKGP budapesti szervezetének vezetői az elöljáróságok 52%-ának vezetését követelték maguknak. A választások után a reakció támadása a gazdasági fronton volt a legveszélyesebb, működésük egyik fő iránya az árfelhajtás, amit megkönnyített a nagy áruhiány. Ez utóbbi különösen a mezőgazdasági termékek területén volt aggasztó. 1945 második felében, különösen a téli hónapokban olyan élelmiszerhiány mutatkozott, amely a szó fizikai értelmében éhínséggel fenyegette az országot, s főleg a városi lakosságot. A baloldal, élén a Kommunista Párttal nem nézhette tétlenül a reakció előretörését, sem a nagyfokú nélkülözéseket. A törvényhatósági bizottságban elhangzott kommunista felszólalások részét képezték az 1946 első hónapjaiban megindított baloldali ellentámadásnak. A közölt iratokkal sikerült bemutatni azt a küzdelmet, amelyet a városháza és a városi élet más fórumain kívül Budapest munkástömegei folytattak az országos politika alapvető kérdéseinek eldöntéséért, és amelyek végső soron döntöttek a főváros sorsáról is. 1946—1947 fordulóján igen bonyolult és ellentmondásos helyzet alakult ki mind az országos, mind pedig a fővárosi politikában. Az MKP 1946. szeptember 29. és október 1-е között ülésező III. kongresszusa — az ország nemzetközi és belső helyzetének az elemzése alapján — tisztázta a népi demokrácia továbbfejlesztésének legfontosabb politikai és gazdasági kérdéseit, világosabbá tette a népi demokratikus fejlődés útját és annak távlatait. A koalíción belüli polarizáció fokozódása, majd a Kisgazdapárt meginduló felbomlása a jobboldal újabb vereségéhez vezetett 1947 nyarára. A vereség éreztette hatását az FKGP fővárosi frakciójában, a párt budapesti szervezeteinek működésében, és változáshoz vezetett a polgármesteri székben is, amelyet 1947 nyarától kezdve Bognár József töltött be. Az új polgármester terjesztette már be a törvényhatósági bizottság elé a főváros hároméves tervét. Az 1947. évi országgyűlési választás — melynek részletes eredményeit a kötet ismerteti — a népi demokrácia szocialista jellegű továbbfejlesztéséért folytatott küzdelem kiemelkedő jelentőségű állomása volt. A választáson az MKP és szövetségesei megkapták a szavazatok abszolút többségét. A fővárosban a Kommunista Párt az országost meghaladó szavazati arányt (27,5%) mondhatott magáénak, de az ellenzék — különösen a Pfeiffer Zoltán vezette Magyar Függetlenségi Párt, amely Nagy-Budapesten 219 069 Szavazatot kapott — is számottevő eredményt ért el. A választások után a koalíción belül erőcsoportosulás ment végbe, amely a fővárosban is további balratolódást eredményezett. Decemberben a Pfeiffer-párt képviselőit kizárták a törvényhatóságból, a Szociáldemokrata Párton belül pedig a Fővárosi Végrehajtó Bizottság állástfoglalt a munkásosztály egysége ós a párt megtisztítása mellett (124. és 125. sz. dokumentum). 1948 nyara, a szocialista forradalom győzelme Budapest történetében is új korszakot nyitott. A kötet harmadik fejezetének dokumentumai a gazdasági és politikai harcok ábrázolásával párhuzamosan bemutatják Nagy-Budapest megalkotását, mely 1949 végével valósággá vált. A gazdasági viszonyok megváltozásával egyidőben megvalósult a két munkáspárt egyesülése, amelyet a szociáldemokrata pártban lezajlott tisztulási folyamat előzött meg. Ez utóbbi a várospolitikai fórumon is a baloldal, a munkásegység híveinek a győzelmével párosult. 1948. március 25-én a minisztertanács elfogadta a Î00 munkásnál több alkalmazottat foglalkoztató ipari vállalatok államosítását. Számos dokumentum érzékelteti, hogy a dolgozók milyen nagy örömmel fogadták ezt az intézkedést. 1949 tavaszán létrejött a Függetlenségi Népfront és ezen az alapon májusban zajlottak le az új országgyűlési választások. A választások után kezdődött meg Nagy-Budapest megvalósításának közvetlen előkészítése. A megoldással kapcsolatos teendőket külön bizottság dolgozta ki, és a törvény 1949. december 20-án az országgyűlés vitája után került kiadásra, mint az 1949. XXVI. törvénycikk. Ez a törvény hét megyei várost és 16 nagyközséget csatolt a fővároshoz, amelynek területe 1950. január 1-től 525 km2 , a lakosainak száma pedig 1 640 000 lett. Az így létrejött Nagy-Budapest az addigi 14 kerület helyett 22 közigazgatási egységet foglalt magába. Az egyesítést a tanács-rendszer bevezetése tetőzte be. A végrehajtó bizottság elnöke egy volt fizikai munkás, Pongrácz Kálmán lett, de elfoglalták a dolgozók megérdemelt helyüket az állami vezetés, a közigazgatás, a kulturális élet fontos posztjain is. A kötetben bemutatásra került időszak igen gazdag volt eseményekben. A forráskiadvány összeállítói nem vállalkozhattak arra, hogy mindenről számot adjanak. A bevezetőben említett célkitűzést sikerült megvalósítaniuk, sőt ezen túlmenően hézag-14 Századok 1974/4
