Századok – 1974

Történeti irodalom - Forrásszemelvények a magyar társadalom életéből (Ism. Gergely András) 992/IV

992 TÖRTÉNETI IRODALOM pótló forrásgyűjteményt bocsátottak mind a szakemberek, mind pedig a szélesebb olvasó közönség rendelkezésére. Dicséretet érdemel a válogatás világos, logikus szerkesztői elrendezése, a fejezetek elé írt tömör és célratörő kitekintés. Külön kell kiemelnünk a laikusnak és szakembernek egyaránt mindig a szükséges helyen megfelelő eligazításokat nyújtó tartalmas jegyzeteket, amelyek a legújabb kutatások eredményeinek a figyelembevételével és felhasználásával készültek. A kötetet kópmelléklet, jól használható időrendi áttekintés és nóvjegyzetek egészítik ki. Ez utóbbi azonban néhány helyen korrekcióra szorul. így például: Bródy Ernő a felszabadulás után nem elnöke, hanem alelnöke volt a PDP-nek (537.1.); Dobi István nem 1947 májusától, hanem 1947. június 3-tól volt elnöke a Kisgazdapártnak (538. 1.); Kovács Imre nem 1946-ban csatlakozott az FMDP-hoz (545. 1.), hanem 1947 nyarán. Peyer Károly nem 1948 elején, hanem 1947 novemberében szökött külföldre (549. 1.) . . . stb. Ezek a kisebb pontatlanságok természetesen nem csökkentik a kötet érdemeit, sőt nem is minden esetben írhatók az összeállítók számlájára. Elsősorban azért kívántuk rájuk felhívni a figyelmet, mivel hézagpótló munkáról van szó, és egy esetleges újabb vagy bővített kiadás esetén az ilyen jellegű pontatlanságok könnyen kiküszöbölhetők. A kötetet elsősorban a korszakkal foglalkozó szakembereknek ajánljuk. Dokumentumai azonban tanulságosak a főváros múltja iránt érdeklődő szélesebb olvasóközönség számára is. Izsák Lajos FORRÁSSZEMELVÉNYEK A MAGYAR TÁRSADALOM ÉLETÉBŐL (1849-1944) Történelmi olvasókönyv VII/2. Összeállította, bevezetésekkel és jegyzetekkel ellátta: Szabolcs Ottó (Budapest, Tankönyvkiadó. 1973. 376 1.) A korábban megjelent, Mann Miklós által szerkesztett kötettel együtt, amely a honfoglalástól 1849-ig terjedően közölt forrásszemel vényeket a magyar társadalom életéből, olyan, történelmünk egészét átívelő segédkönyvhöz jutott a történelemtanárok tábora, amely bizonyára jelentős mértékben hozzá fog járulni a történelem-tantárgy megszerettetéséhez. A történettudomány fejlődésétől korántsem függetlenül az oktatásban is fokozódik az érdeklődós az elmúlt évszázadok és évtizedek embereinek mindennapi, hétköznapi élete iránt. Ezt az érdeklődést természetesen az a napjainkban lezajló hatalmas életforma-változás alapozza meg, amely végleg múltbelivé és ezáltal — szellemi igények megléte esetén —- megtanulandóvá, külön elsajátítandóvá teszi még szüleink életmódját is, de csak akkor állandósulhat, akkor válhat tudatformáló erővé, ha a tudomány és az oktatás képes ennek az érdeklődésnek a kielégítésére és ébrentartására. E kötetek megjelentetésével a szerkesztők és a kiadó nem „adósságot törlesztettek", hanem csak most ébredező —- de remélhetőleg éppen segítségükkel is állandósuló — igényt elégítettek ki. A Szabolcs Ottó által szerkesztett, az 1849—1944 közötti évek dokumentumait közlő kötet két alperiódusra oszlik (1849—1919; 1919—1944), s azon belül Az urak világa és A dolgozók világa kettős csoportosításban közli anyagát. Elsősorban tehát nem az időbeli dinamizmust érzékelteti, részben e folyamat lassú volta miatt is, de főként azért, mert a szemelvények egyenként, részletekben kerülhetnek csak feldolgozásra. A kettős felosztás sem érvényesíthető következetesen. Az urak világában tűnnek fel a tengődő tanítók, Budapest bemutatása kapcsán a társadalom elesettjei, sőt a Horthy-rendszer kisiparos-kiskereskedő — tehát mindenképpen dolgozó — elemei is. A társadalom osztályairól és rétegeiről adott kép csaknem teljes; egyedül a nagyiparosságot, illetve a finánctőkét, a hangsúlyozottan polgári életmódú rétegek bemutatását hiányolhatjuk. így egy kissé túlzott hangsúlyt kap a dzsentri (amely pedig nem annyira egy létező társadalmi csoportot, mint inkább szellemiséget jelöl) ós az „úri" életforma bemutatása. Kaszinóról és párbajról olvashatunk — a kávéházról nem. A dolgozó osztályoknál a nemzetiségi és vallási tagozódás megosztó vonalainak bemutatása hiányzik, s a mindennapi életre még mindig jelentős befolyást gyakorló egyház szerepének ábrázolása is megkívánt volna egy-két szemelvényt. Ekkor, néhány más értékrendszer bemutatása esetén a társadalomkép önmagában, az idődimenzió beiktatása nélkül vált volna dinamikussá, s bizonyosodott volna be, hogy a hajdani nemesi életforma nemcsak magához asszimilált,