Századok – 1974

Történeti irodalom - Studii şi materiale de istorie medie. Vol. V/ (Ism. Bogyirka Emil) 981/IV

981 TÖRTÉNETI IRODALOM sokról, a Huszadik Századról vagy a Szocializmusról, a Nyugat megjelenésének is csak a tényét regisztrálja. Hosszan foglalkozik viszont a cionista Herzl Tivadarral és a Freiland című utópisztikus mű szerzőjével, HertzkaTivadarral. Ötletekkel teli, de erőltetett és felületes Lukács-elemzése is. Rá akarja húzni a délibábkergetés — szerinte általánosan magyar — adottságát, evvel a „tipikus magyar adottsággal" akarja összefüggésbe hozni Lukács filozófiáját és politikai elkötelezettségét; hiszen szerinte csak a délibáb igézetében hihetett Lukács a Tanácsköztársaság tartós fennmaradásában és programjában. A délibáb elkötelezettjeinek tartja a magyar pszichoanalitikusokat, Ferenczi Sándort és Szondi Lipótot is. A magyar és osztrák mentalitás közötti különbség egyik jellemzőjének tartja a film eltérő fogadtatását a két országban. Amíg az osztrákok idegenkedtek ettől az új, technikai jellegű művészettől, a délibábot kedvelő, mágikus, impresszioniSztikus gondolkodású magyarok lelkesen üdvözölték a mozit. (Ezért szentel nagy teret Balázs Bélának.) Egyet lehet érteni a szerzővel abban, hogy a Habsburg-birodalom, de főleg Bécs a századfordulón a XX. századi európai kultúra kialakulásának egyik központja. A magyarázatban azonban háttérbe szorul a társadalmi háttér részletes elemzése, ezt nem pótolhatja a számos szellemes (de ennél nem több) ötlet, meglátás. így pl. egy angol genetikus (C. D. Darlington) elméletét követve (amely szerint a legkiemelkedőbb tehetségek a fajilag nagyon különböző ősöktől származó házastársak kapcsolatából születnek), a sok tehetség nagyjából egyidejű felbukkanásának okát abban látja, hogy a Habsburg-birodalomban óriási mértékű volt a különböző vallású, nemzetiségű emberek keveredése. Az ilyen ötletekkel operáló írói módszernek kétségtelenül megvan az az előnye, hogy olvasmányossá, érdekessé teszi az írást, de akárcsak Egon Friedell kultúrtörténetében, háttérbe szorul a valóban tudományos történelmi analízis. A „vidám apokalipszis" korának — ahogy Johnston, Hermann Brochot idézve, a könyvben tárgyalt időszakot nevezi — tanulságos körképét adja a könyv. Olvasás közben azonban óhatatlanul felmerül a komplex művelődéstörténeti módszer kérdése. Ez a könyv valóban nem egymás mellé tett irodalom-, művészet-, tudománytörténet — ennél minőségileg többet próbál adni. Az egységes kép kedvéért azonban gyakran egymástól független és össze nem kapcsolható jelenségeket is közös nevezőre próbál hozni. Igen furcsa pl., amikor Jókai és Lukács életműve közös jellemzőjének tartja a délibábkergetést. Ugyanakkor pedig számos, a párhuzamosan fejlődő tudományágak és művészetek között meglevő valóságos egyidejű kapcsolatot elhanyagol. Inkább a könyvben és a hozzácsatolt terjedelmes bibliográfiában összegyűjtött hatalmas anyag, mint a belőlük levont következtetések gazdagítják ismereteinket a Habsburg-monarchia művelődéstörténetéről. Pók Attila STUDII SI MATE RI ALE DE ISTORIE ME DIE. VOL. VI. (Editura Academiei Socialiste Rominia 1973. 446 1.) TANULMÁNYOK ÉS CIKKEK A KÖZÉPKOR TÖRTÉNETÉBŐL. VI. KÖT. A Román Tudományos Akadémia N. lorga Történettudományi Intézete által kiadott kötetben a tanulmányok sora St. Stefanescu rövid értékelő munkájával kezdődik, amelyben a szerző áttekinti a felszabadulás utáni középkortörténet-írás eddigi eredményeit és perspektíváit. Emil Lazea tanulmánya az erdélyi halgazdálkodás és a halászati jog kérdését elemzi a XI — XIV. századra vonatkozóan. Kiemeli Erdély folyóinak halgazdagságát, mint a halászat fejlődésének alapvető feltételét. Részletesen leírja a halfogás középkori módszereit, a különböző halászati eszközöket. Utal e foglalkozás nagyarányú elterjedésére, valamint arra, hogy a feudalizmus termelési viszonyainak kialakulásával létrehozott jogrendszer miként módosította, formálta a korábban viszonylag szabadon űzött, és létérdekeket szolgáló foglalkozást. A kérdés elemzésében több magyar forrásmunkára támaszkodik. így például Degré Alajos: A magyar halászati jog a középkorban, Belényesi Márta: A halászat a XIV. században c. munkákra. N. Stoicescu tanulmánya a havasalföldi és moldvai feudális államapparátus leírását adja a XV. századtól a XVIII. századig. Felsorolja a főbb udvari méltóságokat és azok alattvalóit, az ispánok, tárnokmesterek, pohárnokok, lovászok, kulcsárok, porkolábok, szállásmesterek, udvari pékek és kamarások szerepét és tevékenységét. A szerző követ-