Századok – 1973
Közlemények - Perényi József: Paiszij Hilendarszki az első bolgár történetíró (XVIII. sz.) 427/II
Perényi József: Paiszij Hilendarszki, az első bolgár történetíró „Én Paiszij szerzetes, a Hilendar monostor helyettes apátja forrásokat gyűjtögettem és Írogattam, egyszerű mondatokat egyszerű bolgár és szláv beszédre fordítottam. Irigykedés és sajnálkozás gyötört ugyanis hosszú ideig bolgár nemzetségem miatt, minthogy még senkisem gyűjtötte egybe nemzetségünk, szentjeink és uralkodóink régmúlt fényes tetteit. Ezért szerbek és görögök sokszor szemünkre hányták, hogy nincsen történelmünk. Pedig én egy sor olyan könyvet és történetet láttam, melyek sok adatot tartalmaznak a bolgárokról. Ezért azután két évig erősen munkálkodtam azon, hogy a sok történeti könyvből egy keveset összegyűjtsék. Elsősorban ezért utaztam német földre is. Ott leltem fel Mauro Orbininak a szerbekről és bolgárokról írt történetét, de a cárokról és a szentekről még röviden sem írt. Katolikus volt, és így nem tisztelte a bolgár és szerb szenteket, akik azután tündököltek, hogy a katolikusok elszakadtak a görögöktől. De a szerb szentekről is hamis dolgokat ír itt-ott elrejtve, a bolgárokról viszont egyáltalán meg sem emlékszik." Ezért Paijszij, betegsége ellenére, neki kezdett a munkának, a bolgárokra vonatkozó történeti adatok összegyűjtésének, majd történetük megírásának. „Nem tanultam én sem grammatikát, sem világi tudományokat, egyszerű bolgárok számára, egyszerűen írtam." A mű 1762-ben készült el, III. Musztafa szultán uralkodása idején, mikor az Oszmán-birodalomban egy szokatlanul hosszú békeidő végefelé közeledett. Az 1739. évi belgrádi békeszerződésben a törökök elvesztették a Temesközt, s az oroszoknak is át kellett adniok egy kisebb területet. Mindenki, még a török politikusok is belátták, hogy Törökországnak reformokra van szüksége, ha meg akarja tartani a Balkán-félszigetet, melyre mind a Habsburgok, mind pedig a Romanovok pályáztak. A balkáni görögkeleti vallású népek egyre inkább Oroszország felé tekintgettek, honnan, az azonos vallású, rokon nyelvű országtól várták a török igából való felszabadításukat. Néhány év múlva meg is kezdődött az az orosz — török háború, amely a Kücsük-Kajnardzsai békével (1774) megnyitotta a Balkánon az orosz befolyás korszakát. A balkáni népek felszabadulási vágyának növekvése természetes következménye volt a Török Birodalom belviszonyai romlásának. Míg ugyanis III. Musztafa szultán csillagászai körében a jövőt tudakolta, főemberei egyre szorították az adóprést, szaporították a rendkívüli adókat, hogy a birodalom gépezete továbbműködhessen, s e mellett még saját zsebük is megteljen. így azután nem csoda, hogy még a privilegizált Hilendar kolostornak is évi 3000 arany adót kellett volna fizetnie, s mivel ennyi pénze nem volt, már 27 000 arannyal * Paiszij születésének 250. évfordulóján a budapesti Bolgár Kultúrában tartott megemlékezés. Azok számára, akik a felvetett kérdések iránt behatóbban érdeklődnek olvasásra ajánlom a Paiszij Hilendarszki: Szlavjano-bâlgarszka isztorija. Szófia 1972 c. népszerű összefoglalást, mely a 103—106. oldalakon részletes bibliográfiát ad. Az évfordulóra megjelent díszkiadás: Szlavjano-bâlgarszka isztoria. Szerk. P. Dinekov. Szófia. 1972.
