Századok – 1973

Közlemények - Perényi József: Paiszij Hilendarszki az első bolgár történetíró (XVIII. sz.) 427/II

428 PERÉNYI JÓZSEF tartozott a kincstárnak. A szerzetesek ebben a nehéz helyzetben állandóan vitatkoztak, bűnbakot kerestek, s elsősorban Paiszij bályját, a kolostor apátját vádolták, nyilván rossz gazdálkodással. Paiszij megelégelte ezt a hangos, feszült légkörű életet, s átköltözött a szomszédos Zograf kolostorba. Itt fejezte be 1762-ben „Szláv-bolgár történet" című művét. E munka tehát ugyanakkor Íródott, amikor Rousseau „Társadalmi szerződése" megjelent Amsterdamban. Ekkor láttak napvilágot egymásután a felvilágosodás korának tudományát és filozófiai nézeteit összefoglaló híres enciklopédia egyes kötetei. Ekkor írt az atheista Holbach, és de Lamettrie materialista nézetei széles körű visszhangra találtak. Ekkoriban jelent meg Adam Smith korszakalkotó közgazdaságtudományi könyve. Nálunk pedig a hétéves háború végéhez közelgett, s megkezdődött a felvilágosult abszolutizmus államának megszervezése. S végül Paiszij művének elkészülése évében lépett trónra Oroszországban II. Katalin, kinek uralkodása végzetessé vált a Török Birodalomra nézve. Más szavakkal: Paiszij művének írása idején az európai felvilágosodás kellős közepén vagyunk, s az angol és holland burzsoázia után a francia polgárság is a hatalom meghódítására készül. A felvilágosodás eszméi bizonyos mértékig a Török Birodalomba ia behatoltak. Elsősorban a birodalom rendkívül mozgékony kereskedői és hajósai, a görögök a levantei kereskedelem lebonyolítása közben gyakran megfordultak Franciaországban, s a nyelvet megtanulva megismerkedtek a számukra eddig ismeretlen, de az osztályórdekeiknek szinte teljes egészében megfelelő gondolatokkal. A levantei kereskedelem nemcsak a francia kereskedőknek és a francia államnak hozott jelentős jövedelmet, hanem a lebonyolító görögöknek is, akik, akárcsak francia társaik, társaságokba tömörültek és így nagyobb tőkéket tudtak mozgósítani. A francia és a török állam között kötött kereskedelmi szerződések, amelyeket kapitulációknak neveztek, ebben az időben még csak a franciákat favorizálták, a holland ós angol kereskedők errefelé még nem játszottak nagy szerepet. Ennek a meglehetősen nagyméretű kereskedelemnek a haszna tehát megoszlott a franciák és a görögök között, ha nem is egyenlő mértékben. A görög kereskedők, szemben a többi balkáni nép tőzséreivel, be tudtak kapcsolódni az eredeti tőkefelhalmozás folyamatába. Ha meggondoljuk, hogy ugyanekkor az állami adóbérleti rendszer, az iltizám általánossá lett, s ennek lényege az volt, hogy az állam egyes tartományok vagy városok, egyes kikötők összes adóit nyilvános árverésen átengedte a legtöbbet ígérőnek, kinek az árverési összeget azonnal be kellett fizetni a török kincstárba, akkor elképzelhetjük, hogy a kereskedelemben szerzett tőke jelentős része errefelé vándorolt. Egy-egy görög pénztőkés, összefogva egy mohamedán főtisztviselővel, egész tartományok adóbeszedési jogát is megszerezhette. Ezenkívül pedig a Konstantinápoly Fanar nevű városrészében lakó leggazdagabb görög kereskedő családok egyes tagjai megkapták még a havasalföldi ós a moldvai fejedelmi trónokat, és azokat is pénzgyűjtésre használták. Ezeket tudva elképzelhetjük a görög tőke szerepét a Török Birodalomban. Ugyanekkor a kisebb tőkével rendelkező görögök, néha bolgárok vagy szerbek, sőt albánok is bekapcsolódtak a szárazföldi külkereskedelembe. Az utóbbi években nálunk megjelent tanulmányok és egyetemi doktori disszertációk világosan mutatják a balkáni tőkefelhalmozás e másik, szerényebb ós rögösebb útját is. A Török Birodalom mohamedán és keresztény lakossága között hatalmas különbségek mutatkoztak elsősorban jogi, másodsorban társadalmi helyzetükben, s e kettő nem volt egyszerű függvénye anyagi viszonyaiknak, mint más európai társadalmakban látjuk. A feudalizmus bonyolult strukturális viszonyai, éppen a sok fajta, nem az anyagi helyzetre visszamenő különféle függőségek következtében igen nehézzé teszik a történész analitikus munkáját. De még jobban megnehezedik ez a Török Birodalom feudális viszonyai között, melyek erősen eltértek a jól ismert európai feudalizmustól. Mi azonban itt, e rövid megemlékezés keretei között, csak a bonyolult problémakomplexus egyik