Századok – 1973

Történeti irodalom - Mészáros István: A Szalkai-kódex és a XV. század végi sárospataki iskola (Ism. Bellér Béla) 992/IV

992 TÖRTÉNETI IRODALOM A Khuen és méginkább Tisza által irányított 1910-es választások feltűnő erőszakossága éppen a dualista egyensúlyon őrködők veszélyérzetéből következett. Ferenc Ferdinánd trónörökös súlyának megnövekedése és a nemzetiségi politikusok egy részének bekapcsolódása a Belvedere-körbe (ld. 83. sz.) kényszerítő szükséggé tette Tiszáék számára, hogy a majdani uralkodó abszolutista törekvéseinek idejében útját vágják, a hagyományos parlamenti rendszer bármi áron történő megszilárdításával a dualista berendezkedés üzemképességét biztosítsák. Az 1910-es választásokon azonban nemcsak a volt koalíció pártjai, hanem a nemzetiségi pártok is katasztrofális vereséget szenvedtek. A választási vereség a nemzetiségi politikusok mindkét irányzatát „igazolta", azt is, amelyik a kormánnyal való megbékélésre hajlott, s azt is, amelyik az általános választójog bevezetését tette meg minden közeledési politika előfeltételének. A kormány — bár nem tagadhatta meg a koalíció egész nemzetiségi politikáját — taktikázott, lépéseket tett a nemzetiségi pártok mérsékelt szárnyának megnyerésére. Az 1910—1911-ben a románokkal folytatott ún. Mihu-féle tárgyalások (72., 77., 86., 88. sz.) szépen példázzák mind azt, hogy milyen szűk a kormányzat által teendő engedmények lehetséges köre, mind pedig azt, hogy — belső gyengeségük miatt — a nemzetiségi pártok egymaguk nem tudnak érdemleges nyomást gyakorolni a kormányra. A tárgyalások jelentősége — kimenetelüktől függetlenül — abban jelölhető meg, hogy a nemzetiségi pártok közül a legerősebb, a román, ezzel megtette az első jelentős lépést a dualista politikai rendszerbe való teljes integrálódás útján. Az „Iratok. . ." V. kötete jól tükrözi, hogy a magyarországi nemzetiségi kérdés és a külpolitika kapcsolata szorosabbá válik. A szerb és a román királyság jelentősége tovább növekszik; az antanthatalmak érdekeivel összhangban indítanak propagandahadjáratot a magyarországi hivatalos nemzetiségi politika ellen R. W. Seton-Watson és H. Wickham Steed. Az Amerikába kivándorolt rutének körében erősödik az ukrán nemzeti tudat, s általában a visszatérő kivándorlók már nem viseltetnek a hagyományos tisztelettel a hatóságokkal szemben. Az „Iratok. . ." V. kötetét lezáró 1913-as év nem korszakhatár, különösen nem akkor, ha 1910-et sem tekintenénk annak. Kötethatárnak azonban valóban alkalmas, hiszen a Tisza-kabinet nemzetiségpolitikai tevékenysége — főként a forrásadottságok szempontjából — az 1913 és 1916 közötti időszakból önálló egységet alkot. Célszerűnek látszanék, ha e nagyjelentőségű forráskiadvány nem a VI., hanem egy további, VII. kötettel zárulna, miáltal lehetővé válnék a háború alatt mérhetetlenül felduzzadó, s az eddigi kötetekénél még kevésbé hozzáférhető iratanyag minél teljesebb, a sorozat eddigi tudományos értékéhez méltó publikálása. Szász Zoltán" MÉSZÁROS ISTVÁN: A SZÁLKÁI-KŐDEX ÉS A XV. SZÁZAD VÉGI SÁROSPATAKI ISKOLA (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1972. 340 1.) Az újabb magyar neveléstörténeti irodalom rangos alkotása, egy kiteljesedő tudós életpálya újabb meggyőző dokumentuma Mészáros István új könyve. Már a szerzőnek eddigi munkái is — hogy csak a legkiemelkedőbbeket, A középkori nevelés, Népoktatásunk 1553 — 1777 között és Amagyar nevelés története 1790 — 1849 címűeket említsük — egy sokoldalú neveléstörténész oeuvre-jót mutatták, akit nem csupán a magyar és az egyetemes neveléstörténet fölötti szuverén uralom tüntetett ki, hanem tárgyának széleskörű, a történeti valóságba mélyen beágyazott felfogása és az ezzel adekvát komplex feldolgo-