Századok – 1973

Vita - „Kelet-Európa története a XIX. század első felében.” Beszámoló Arató Endre doktori disszertációjának vitájáról (Palotás Emil) 970/IV

BESZÁMOLÓ ARATÓ ENDRE DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL , 978 és népek köre. Niederhauser Emil utalt arra, hogy pl. Poroszország hol szerepel, hol pedig kimarad, illetve csak lengyel területei kerülnek szóba. Finnországgal és a kaukázusi terület bekapcsolásával összefüggésben azt említette meg, hogy e területek előző gazdasági-társadalmi fejlődése nem indokolja, hogy őket Kelet-Európán belül tárgyaljuk. A finn fejlődés skandináv jellegű, a kaukázusi népeknél viszont a polgári átalakulás ekkor még korántsem napirenden levő probléma. A nemzeti elnyomás rendszerét tárgyaló rész kapcsán Niederhauser Emil felhívta a disszertáns figyelmét arra, hogy egyfelől jogos célkitűzésnek mondja a megyei igazságszolgáltatás magyar nyelvűségének igényét (ami a nemzetiségi területen vitatható), másrészt helytelenít a magyar uralkodó osztály politikájában olyan követeléseket (magyar nyelvtudás, magyar nyelvű anyakönyvezés), „amelyek talán nemcsak mai szemmel és a mai helyzetet figyelembe véve látszanak természetesnek és indokoltnak". Az opponens javasolta, hogy az irodalomnak politikai funkcióját bemutató részeknél a szerző ne a legjelentősebb képviselők munkásságát ismeretesse, hanem az irodalomnak a nemzettéválásban játszott szerepét helyezze a középpontba, s elsősorban tematikai és funkcionális szempontból vizsgálja meg, milyen szerepet kapott benne a nemzeti kérdés. Ugyancsak javasolta, hogy a történetírás és a nemzeti öntudat összefüggésének tárgyalása során érdemes lenne megvizsgálni az egyes történetírók szakmai színvonalát, illetve azt az ideológiai örökséget, amelyet magukkal hoztak s amely nyilván más a feudális uralkodó osztállyal is rendelkező népeknél és más azoknál, amelyek ilyennel nem rendelkeztek. Válaszának bevezető részében Arató Endre emlékeztetett az összehasonlító keleteurópai kutatások iránt világszerte megnyilvánuló nagy érdeklődésre és ennek nagy jelentőségére nemzeti történetünk szempontjából. A széles nemzetközi figyelem, az egyes kelet-európai népek közötti viszony vizsgálata a vitatott kérdések egész sorát hozza magával. A szintézis ezek tisztázásához szeretne hozzájárulni. E térség jórészt kis népeinek történeti fejlődését tárgyalva, a szerző sok olyan tényt ós megállapítást közölhet, amely jobban megvilágítja a polemikus kérdéseket, ezzel segíti azok eldöntését. A feladat szükségessé tette a kelet-európai népek nemzeti történetírásának, mindenekelőtt marxista historiográfiájának számbavételét, eredményeik felhasználását. Ugyanakkor az adatok és az értékelések konfrontálása számos ellentmondást is felszínre hozott. Vállalni kellett ezzel kapcsolatban, hogy a szélesebb összehasonlítás mércéjét alkalmazva a szerző ellentmondjon egyes, a nemzeti historiográfiákban meggyökeresedett nézeteknek. így adódott, hogy a disszertáció megállapításai nem egy esetben az egymással nemzeti platform alapján szembenálló felfogásoktól egyaránt különböznek. A vita során felmerült problémák és ellenvetések közül Arató Endre válaszában kiemelte a legfontosabbakat: 1. Kelet-Európa területének meghatározását, egyes keleteurópai népek szerepét a szintézisben; 2. az összehasonlító egyetemes történeti módszer kérdését; 3. a kapitalizmus kialakulásának problémáit Kelet-Európában és végül 4. a nemzetiségi kérdés szövevényes témaköréből az önálló nemzeti piac jelentőségét Kelet-Európában, valamint a nemzeti mozgalmak megítélésének problémáit. Az első kérdéscsoporttal kapcsolatban Arató Endre utalt arra, hogy Poroszországgal az értekezés a hozzátartozó lengyel területek miatt foglalkozik, s csupán annyit, amennyi e területek történetének megértéséhez feltétlenül szükséges volt. Hasonló a helyzet Ciszlajtánia esetében. A cseh és a szlovén tartományokon, valamint Galícián kívül Ausztriát sem tekinti a disszertáns Kelet-Európa részének. A porosz-lengyel, a cseh és a szlovén területek, fejlettségüket tekintve, átmenetet képeznek Nyugat-Európa felé. Hasonlóan átmeneti jelleggel bírnak Finnország és a Kaukázus is: az előbbi Skandinávia, az utóbbi pedig Ázsia felé. E rendkívül nagy különbségeket felmutató tartományokat a nemzeti kérdés, a feudális soknemzetiségű birodalmak keretei kapcsolják