Századok – 1973

Vita - „Kelet-Európa története a XIX. század első felében.” Beszámoló Arató Endre doktori disszertációjának vitájáról (Palotás Emil) 970/IV

BESZÁMOLÓ ARATÓ ENDRE DOKTORI DISSZERTÁCIÓJÁNAK VITÁJÁRÓL , 979 egybe. Bizonyos gazdasági-társadalmi jellegzetességek a finneknél is, a Kaukázus esetén is rokonvonásokat mutatnak Kelet-Európa egyéb vidékeivel. így a finneknél az, hogy egy összefüggő etnikai területen más nép (a svéd) polgársága játszik a hazainál jelentősebb szerepet. A Kaukázus fejlettebb területein pedig megtalálhatók a második jobbágyságra, illetve a balkáni típusú agrárfejlődésre utaló vonások. Az egyetemes történeti módszer alkalmazásával kapcsolatos észrevételekre válaszolva Arató Endre hangsúlyozta, hogy az országtörténetek egymás mellé állítása éppúgy nem egyetemes történeti metódus, mint az olyan általánosítás, amely a történeti folyamatokat nagyobb térségek egységében vizsgálja, de viszonylag szűk, Berend T. Iván megfogalmazása szerint „leíró anyag" alapján. A disszertáns véleménye szerint ezek a „leíró részek" szükségesek és elkerülhetetlenek, s legtöbbször nem is leíró jellegűek. Az óriási tényanyag megrostálása és csoportosítása egyben állásfoglalást is jelent. A tények és az általánosítás tehát az analízis és a szintézis dialektikus egységét alkotják. Nehezen lehetne ezért elfogadni azt a javaslatot, hogy sok kisebb népcsoportot, nemzetiséget előnyös lenne kikapcsolni a tárgyalásból a nagyobb vonalú szintézis érdekében. „Ha e javaslatot magamévá tenném, lemondanék Kelet-Európa egyik jellemző vonásának, az etnikai tarkaságnak s az ebből fakadó következményeknek a bemutatásáról, nem beszélve arról, hogy egy-egy olyan nép elhagyása, amely korszakunkban nem ját-I szőtt még számottevő szerepet, később felzárkózott a többi nemzet mögé, s korábbi történetének figyelmen kívül hagyása megakadályozza későbbi ezerepének megértésót." Az alrégiókra bontás jelen van az értekezésben, ilyen a Balkán elkülönítése vagy a birodalmankénti tárgyalásmód. Az adott korszakban nincs lehetőség egyéb alrégiók kiemelésére. Ezek kialakítása egymásnak ellentmondó kritériumok egész sora figyelembevételét igényli. Az egyes területek közötti eltérések ugyanis olyan jelentősek, hogyha az etnikai sokféleséget is be akarjuk mutatni és nem akarunk meg nem alapozott koncepció világába tévedni, nem marad más hátra, mint a disszertációban követett módszer. A tarkaság vizsgálatának szükségessége egyébként az elmondottakon túl azért is szükséges, mert számos esetben külön kell foglalkozni a különböző birodalmakban, tartományokban élő etnikummal: így lehet megmutatni a nemzetek egysógtörekvéseit, amelyek a kelet-európai nemzeti mozgalom fontos részét alkotják és jelentős összehasonlítási alapot nyújtanak a nyugat-európai egységmozgalmakkal való egybevetéshez. Egyébként a népek, nemzetek szerinti tárgyalásmód csak az értekezés egészét tekintve jelenti, hogy a kötet lapjain valamennyi megjelenik. A harmadik kérdéscsoport, a kapitalizmus kialakulásával, a kelet-európai gazdasági fejlődés témakörével kapcsolatban elhangzott észrevételekre áttérve, a disszertáns hangsúlyozta, hogy a második jobbágyság intézményének fellazulása, eltűnése nem csupán bemutatást nyert a dolgozatban, hanem a gondolat mint vörös fonal húzódik végig az agrártörténeti részeken mind az egyes területek vizsgálata során, mind pedig az összefoglalóban (különösen a nagybirtok gazdálkodásáról, valamint a parasztság helyzetéről írt fejtegetésekben). A tőkésedés felemás, balkáni szintjével összefüggő kérdésre viszont a csiftlikrendszert tárgyaló részek adnak kielégítő választ. Az eredeti tőkefelhalmozással kapcsolatos megjegyzésre utalva Arató Endre elismerte, hogy e folyamat Kelet-Európában nem volt olyan tömeges méretű, és hivatkozott a disszertáció azon megállapítására, mely szerint általánosnak tekinthető, hogy a földnélküli parasztok legnagyobb része a valóságban csekély földterületet használt, s így rendkívül szűkös megélhetése biztosítva volt. Az ipari forradalom fogalmának többfajta értelmezése ismert a gazdaságtörténeti irodalomban, ezt éppen Berend T. Ivánnak a Századokban megjelent tanulmánya mutatja be sokszínűen. Arató Endre a fogalmat az eléggé elterjedt szűkebb értelemben alkalmazza, de a munka ugyanakkor megrajzolja a gazdasági-társadalmi fejlődés egészét,