Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
90 FÖLDESI BÉLA Communiter az alumnusoknak húsra, fára és egyéb aprólékos egyetsmásra adatik ő kegyelmeknek minden hónapban 30 napra 36 forint, de ugy, hogy a sütő és főzőaszszonynak is része ez summából vétessék ki . . Z' 85 Az iskolákról való gondoskodás igen rövid összefoglalásánál nem hagyhatjuk figyelmen kívül az állam ilyen irányú intézkedéseit sem. A sárospataki kollégium állami támogatását például az 1619. évi pozsonyi országgyűlés a következőkben határozta meg: ,, . . . a sárospataki scholának táplálására való jövedelemmel és felette szükséges épületekkel s házakkal öregbittessék, hogy minden rendeknek-gyermekei (az én kiemelésem — F. B.) abban tűrhető költséggel az akadémiákban való tanulásra készíttessenek és tápláltassanak és abban leendő tanítómestereknek elegendő számok tisztességes fizetéssel tartathassanak".86 Ebben az intézkedésben ott rejlik Bethlen Gábor politikai sikere és az iskolák, a művelődés nagy-nagy szeretete. Úgy gondoljuk azonban, hogy Bethlen felkelésének katonai eredményei nélkül ez a határozat nem jelenhetett volna meg. Még hosszú oldalakon sorolhatnánk a jószívű és józan mértékű adakozásokat, hagyatékokat, intézkedéseket. Kuriózumként talán sikerült úgy összeválogatni a tartalmában azonos, de eltérő jellegű példával bizonyítani az egyház, a városi polgárok, fejedelmek és az állam gondoskodását, segítőkészségét, mely minden időben a fiatalok tanulását, szorult anyagi helyzetét igyekezett elősegíteni és javítani. A tanulók élelmezésének bármelyik formáját tekintjük is, mindegyikre azt mondhatjuk, hogy a polgárok anyagi helyzetükhöz, tehetségükhöz mérten igyekeztek a kor színvonalán álló, megfelelő élelemmel ellátni a tanulókat. A XVII. századi iskolák, kollégiumok tanulói többségükben nincstelen, földhözragadt szegény emberek gyermekei voltak, akik sok esetben egy szál ruhában érkeztek az iskolába, mindent onnan vártak, kértek és kaptak. A mendikálásból kialakult rekordálás már nem tekinthető koldulásnak, hanem szabadabb, kötetlenebb adományszerzésnek, amely teljesebb formát öltött a néphagyományokban megőrzött Balázs- és Gergelyjárásokban és az iskolai színjátszásban. A református kollégiumok sajátos feladataiból törvényszerűen adódó gyűjtési formákat csak a magasabb társadalmi követelmények és igények szüntették meg. Minden kollégiumunk elmondhatja, mennyi hálás tanítványa lett az egykor üres tarsollyal érkező kisdiákokból, akik később szellemiekben, emberségben és társadalmi funkcióban gazdagodva bőséges anyagiakkal igyekeztek meghálálni az alma mater egykori segítségét. 85 Koncz J. i. m. 169. 1. 86 Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai. Bpest. 1891. II. köt. 188. 1.
