Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
A PRAVOSZLÁV EGYHÁZ HELYZETE A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉGBEN 957 Mihail Ragoza halála után, 1599-ben Ipatij Pócej lett az unitus metropolita. A király oklevélben adományozta neki a szluck-i apátságot, bár sem a város, sem a fejedelemség lakosai nem fogadták el az unitus vallást.8 4 A fiatalkorú szlucki hercegnő gyámja Hieronim Hodkevics vilnói helytartó és breszti bíró 1599 decemberében adomány levélben adta át Ipatij Pócejnak a szlucki apátságot minden templomával együtt.8 5 És bár a katolikus-főnemes Hodkevics elérte, hogy a szlucki Troice kolostort átadják Pócejnak, a lakosság, a papság jelentős részéhez hasonlóan ellenségesen fogadta ezeket a lépéseket.86 1600 júniusában Pócej Afanaszij Geraszimovics szlucki protopópát nevezte ki megbízottjává Szluckba, s megerősítette jogait.87 Ennek ellenére a lakosság nem volt hajlandó őt elismerni.8 8 A szlucki polgárok unió elleni harcát bizonyos mértékig befolyásolta az a körülmény, hogy 1600-ban Szofija Olelkovics szlucki hercegnő a kálvinista Janus Radzivillhezment feleségül. NyikolajKristófRadzivillhezírt (1600. december 31-ónkelt) levelében Pócej panaszkodik, hogy J. Radzivill, fiatal felesége hatása alatt, elvette tőle a szlucki Troice kolostort és szolgáit is elűzte onnan. Ugyanakkor elismeri, hogy „maguk a szolgák is arra törekedtek, hogy (Pócej) se apátjuk, se metropolitájuk ne legyen".8 9 A belorusz magánföldesúri városokban a XVII. század első felében dúló nemzetivallási küzdelmekről szórvány-források tanúskodnak. A pravoszláv kisnemesség panaszában, amelyet a lengyel nemesi köztársaság szenátusához címeztek (1623-ban), többek között ez áll: „És mi megy végbe a fejedelmi és földesúri városokban és helységekben, Bihovban, Sklovban, Belieében, Dubrovnoban, Kleckában, Davidgorodkában ... (a továbbiakban ukrán városnevek következnek — A. G.) és másutt. Ezekben az önök uniója miatt, az önök türelmetlensége következtében börtönnek, korbácsnak és bírságoknak alávetett ártatlan emberek tűrik az üldöztetést."90 A XVII. század elejétől a Litván nagyfejedelemség területén az egyházi unió és a katolicizmus terjedése elleni harcot alapjában véve a városi polgárok vallási egyesülései (bratsztvo) vezették. Kezdetben (még aXVI. században) ezek a vallási szervezetek Belorusszia, Ukrajna és Litvánia városaiban kézműves céhek szerint alakultak meg egy-egy egyházközség vagy kolostor körül. Eredetileg ezek a bratsztvók vallásos és jótékonysági célokat tűztek maguk elé. Ingatlannal, pénzvagyonnal (adományokból, járadékokból) rendelkeztek, kórházakat, agg- és nyomorék-menhelyeket, iskolákat, nyomdát stb. tartottak fenn. Gyakran kaptak patrónusi jogot kolostorok és templomok felett, és ilyenkor közvetlenül magasabb egyházi fórumnak voltak alárendelve, függetlenekké váltak a helyi egyházi hatalmaktól. A Litván nagyfejedelemségben a bratsztvók jelentősen befolyásolták a belorusz kultúra és felvilágosodás fejlődését. A magánföldesúri városokban működő bratsztvók közül a legaktívabb Szluckban működött. Az első pravoszláv vallási egyesülés itt jött létre még 1586-ban, amikor Jurij Jurjevics Olelkovics herceg a szabályzatot (,,reglament"-et) megerősítette.9 1 1606 májusá -81 Beloruszszija i Litva. Isztoricseszkie szud'bü Szevero-Zapadnogo kraja. Izdano P. N. Batjuskovüm (Belorusszia és Litvánia. Az észak-nyugati körzet történelmi sorsa. Kiadja P. N. Batjuskin). Szankt-Peterburg. 1890. 190. 85 AZR. IV. köt. No. 147; 202-203. se Makarij, mitropolit Moszkovszkij: i. h. 321. 87 AZR. IV. köt. No. 153; 239-240. ss Nikolaj, arhimandrit: Isztoriko-sztatiszticseszkoe opiszanie Minszkoj eparhii (Nyikoláj apát. A minszki püspökség történeti-statisztikai leírása). Szankt-Peterburg. 1864. 30. 89 P. Zsukovics: i. m. 395. 90 Ua.: (C 1609 g.) IVvüpuszk. (1623 — 1625 gg.) Szankt-Peterburg. 1908. 19. 91 Feodor Vecserko: Szluckoe Narodnoe Preobrazsenszkoe Bratsztvo. „Minszkié eparhial'nüe vedomoszti." (A szlucki népi Preobrazsenszkoe bratsztvo. „Minszki püspökeégi tudósítások.") 1911. No. 1, 11.
