Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
956 ANATOLIJ GRICKEVICS és 16,5% egyéb vallásokhoz tartozott.7 7 Figyelembe kell venni, hogy litván területen a lakosság túlnyomó többsége katolikus volt, az 1791-es adatok pedig magukba foglalják Litvániát és Belorusszia nagy részét. Bár ezek az adatok hozzávetőleges számításokon alapultak, élesen bizonyítják, hogy Belorussziában a XVIII. század végére a lakosság túlnyomó többsége unitus vallású volt. A XVII. század elején Belorusszia királyi városaiban különösen erős vallási küzdelmek lángoltak fel.78 A magánföldesúri városokra vonatkozó adatok, noha vannak főnemesi archívumok, nem utalnak éles vallási küzdelmekre ezekben a városokban. Ez különböző okokkal magyarázható. Először is az egyház-patrónus főnemesek városaikban és latifundiumaikon közreműködtek a katolicizmus terjedésében és az egyházi unió intézményesítésében nemcsak adományokkal és hagyományozással, de felhasználták erre a célra hatalmi helyzetüket, törvényerejű intézkedéseiket, a városokban állomásozó fegyveres hűbéreseiket, sőt gazdasági befolyásukat is, és így kihasználták a városaikban meglevő szociális feszültségeket. A vallási küzdelmek mértékét az is befolyásolta, hogy a magánföldesúri városok nagyság tekintetében elmaradtak Belorusszia királyi városaitól. Az egyes magánföldesúri városokban a katolicizmus terjedésével szembeni ellenállás különbözőképpen nyilvánult meg. Az 1596-os breszti zsinaton a pravoszláv papság képviselőivel együtt a belorusz magánföldesúri városok polgárai is részt vettek. A feloszlás után azonban bekapcsolódtak a pravoszláv zsinat munkájába, amely elhatárolta magát azoktól a főpapoktól és egyházi méltóságoktól, akik elfogadták Ragoza metropolita unióját és azoktól a püspököktől, akik az unió híveivé váltak. A pravoszláv zsinat résztvevői között ott volt Jemeljan Nyikolszkij szlucki főpap és ott voltak Szluck város kézműveseinek megbízottai is.7 9 Mindkét zsinat elküldte határozatait a királyhoz szentesítés végett. De a király csak az unitus zsinat határozatait szentesítette. Ezzel az egyházi unió hivatalos elismerést nyert. A király az uniót elfogadó metropolitának ós püspököknek alárendelte korábbi egyházmegyéiket. A konstantinápolyi patriarcha a maga részéről 1597-ben erősítette meg a breszti pravoszláv zsinat határozatait.8 0 Vidéken folytatódott az egyházi unió elleni harc. így pl. Szluck lakosai nem ismerték el az egyházi uniót. Amikor 1598-ban az unitus metropolita, Mihail Ragoza a Megváltó (Szpasszkij) székesegyház plébánosát, Afanaszij Geraszimovicsot nevezte ki szlucki protopópává,8 1 a lakosság ezt nem volt hajlandó tudomásul venni.8 2 Amikor pedig Ragoza személyesen érkezett meg Szluckba, a városiak kövekkel dobálták meg. Miután később Joszif Veljamin-Rutszkij unitus metropolita Rómába feljelentést tett, a történtek miatt Szluck minden házát évi büntetésnek vetették alá, amelyet több éven át behajtottak.8 3 77 Wladislaw Wielhorski: Litwini, Bialorusini i Polacy w dziejach Kultury Wielkiego Ksiçstwa Litewskiego. „Alma Mater Vilnensis." Londyn 1951. 66. 78 Isztorija Beloruszszkoj SzSzR. Tom I. (A Belorussz SzSzK története. Minszk. 1961, 120. 79 Arhiv Jugo-Zapadnoj Roszszii, Csaszt' I. Tom I. (Délnyugat-Oroszország Archívuma. I. rész. I. köt.) Kiev. 1859,529; M Kojalovics : Litivszkaja cerkovnaja unija. Tom I. (A litván egyházi unió. I. köt.) Szankt-Peterburg. 1859. 306, 308; P. Zsukovics: Szejmovaja bor'ba pravoszlavnogo zapadnoruszszkogo dvorjansztva с cerkovnoj uniej (do 1609 g.) (A nyugat-oroszországi pravoszláv nemesség harca a szejmben az egyházi unióval [1609-ig]). Szankt-Peterburg. 1901. 226. 80 Makarij, mitropolit Moszkovszkij : Isztorija ruszszkoj cerkvi. Tom X, kniga I. (Makarij moszkvai metropolita. Az orosz egyház története. X. köt. I. könyv). Szankt-Peterburg. 1902. 241 — 242. 81 AZR. IV. köt. No. 153; 239-240. 82 Csisztovics : Ocserk isztorii zapadno-ruszszkoj cerkvi. Csaszt' II. (Fejezetek a nyugati orosz egyház történetéből. II. rész). Szankt-Peterburg. 1884. 185. 83 Makarij, mitropolit Moszkovszkij: i. h. 261 — 262.
