Századok – 1973
Közlemények - Földesi Béla: Deákélelmezés a XVII. századi magyarországi protestáns iskolákban 64/I
88 FÖLDESI BÉLA hogy az Isten anyaszentegyházának épületére jobban-jobban az én beneficiumom által is épülhessenek ő kegyelmek, rendelek esztendőnként ő kegyelmeknek, mig Isten életemet megtartja, forint 60-t. így ő kegyelmek közül is nemes tudománnyal felékesitett ifjak Karácson, Húsvét és Pünköst napjaira kijönni tartozzanak, kik által az én kevés adománykákn is szolgáltassanak bé. Ezen kivül rendeltem 50 véka búzát, váradi cseber bort (20 cseber) a diószegi dézsmáról, két verő ártánt, egy bodon túrót, vagy tiz sajtot, hat itze vajat és 3 itze mézet."7 7 A XVII. századi iskoláink szigorú belső szervezeti életét jobban megértjük, ha figyelembe vesszük, milyen alapon történt a legációba való kimenetel — a szakmai gyakorlatok helyének megválasztása — . Ismét találkozunk a tanulók sorrendjével, amely tehát nemcsak az alumneumi keretbe történő bekerülést jelentette — és az azon belüli hely megtartását —, hanem a legációs helyek megválasztására is lehetőséget adott. A gyulafehérvári kollégium történetében mégcsak a sorrendben való „mozgás" volt a döntő, néhány évtized múlva a debreceni kollégium vezetősége már lehetőséget biztosított a kimenőknek, hogy „érdemsorozati rend szerint" választhatnak a tanulók ,,ez vagy amaz egyházba való kimenetel között".78 Az iskolákról való gondoskodást látjuk a különféle adományokban, végrendeleti hagyatékokban, tanácsi rendeletekben. Jelen esetben csak néhány példa bemutatására vállalkozhatunk, hiszen az iskolatörténeti irodalomban, ahol a szerzők egyik esetben sem hagyják el az adott iskola anyagi jóttevőinek tételes felsorolását, megfelelő adalékot talál a kutató. A debreceni városi tanács 1656. május 21-i határozatában kimondja, hogy „a koldusszegény iskolások (scholastici pauperes mendicantes) minden temetés után, ahol énekelnek, fejenként 8 dénárt kapjanak".7 9 1592. január 2-án szintén olyan határozatot hoz a tanács, amely az iskolának nyújtandó anyagi segély tárgyában intézkedik. Többek között kimondja, hogy „az ispotályban levő szegényeket eddig kizárólagosan illető jövedelmeknek, az iskolában tartózkodó ifjaknak részére is juttatása felől határoztatott, hogy mindenféle jövedelemnek, amelynek eddig előtte az ispotályt voltak rendelve ti. malmok hasznai jövedelmei, bújdosó eltévelyedett marhák és magvaszakadt jószágok harmadrésze épen és igazságosan az ispotálymesterek által az scholában tanuló deákok hasznára és táplálására rendeltessenek, a két rész pedig az ispotálybeli szegényeknek maradjon."8 0 Nagybányán 1661-ben a városi tanács határozatban írta elő, hogy a mészárosok is úgy fizessenek az iskolának, mint a többi lakosok, és a tanulókat ne károsítsák meg. A határozatot 1709-ben meg kellett ismételni, de ekkor már szigorúbban fogalmaznak a szenátorok. Kimondják, hogy „a deákoknak a régi usus szerént a húst minden zúgolodás nélkül kiadják (a mészáros mesterek), a hús pedig alkalmatos legyen".81 1662-ben viszály keletkezett a marosi egyházmegye esperese, a papok, a városi polgárok és az iskolabeliek között, melyet csak 1665-ben sikerült kiegyenlíteni. Ez a címében complanatio magyar szövegezéssel készült ( !), melynek 5. pontja a következőket írja elő: „ . . . a bor, buza és egyéb dézsmából való pairociniumot (gondoskodást) ne egyszersmind eltékozolják a deákok, hanem mikor azok ide Marosvásárhelyre szál-77 Balogh Elemér: A debreceni református főiskola alapítványi törzskönyve. Debreczen. 1911. 400. 1. 78 Szűcs István: i. m. III. köt. 1871. 605. 1. 79 Uo. II. köt. 587. 1. 80 Uo. 81 Thurzó F.: i. m. 13—14. 1.
