Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
A PRAVOSZLÁV EGYHÁZ HELYZETE A LITVÁN NAGYFEJEDELEMSÉGBEN 947 nek a szövege megjegyezte, hogy a kormányzótanácsban régóta részt vettek mind a katolikus, mind a pravoszláv feudális urak: ,, . . . nem csak a római egyháznak engedelmeskedők, de a görög egyház hívei is . . . "31 A litván, belorusz és ukrán feudális körök vezetői nemegyszer maguk közül helyeztek előtérbe trónjelöltet a Jagelló-dinasztia egyenesági leszármazottaival szemben. Ilyen trónkövetelők rendszerint a Lengyelországban és Litvániában irányító királyi család rokonai voltak, pl. az Olel'kovies hercegek, akik Kijevben is Szluck-ban is rendelkeztek birtokokkal. Vlagyimir Ol'gerdovics leszármazottai voltak, annak a litván uralkodó családnak a hercegei, amely nyíltan pravoszlávnak vallotta magát. A XV. század során a Litván nagyfejedelemségben az Olel'kovicsok vezették a feudális ellenzéket. Hogy mennyire erős volt ez az oppozíció, azt azok az események mutatják, amelyek során megkísérelte az állam irányításának kulcspozícióit megszerezni. A XV. század folyamán végig fennállt az a veszély, hogy az oppozíció valamelyik jelöltje foglalja el a trónt. A Litván nagyfejedelemség feudális urai 1430-ban, 1440-ben, 1466-ban, 1461-ben, 1481-ben és 1492-ben is kísérletet tettek arra, hogy valamelyik Olel'kovies herceget juttassák a trónra. Mindezek a tények mutatják, hogy a Litván nagyfejedelemségben a pravoszláv feudális urak jelentős része erős politikai pozíciókkal rendelkezett és nem sínylődtek nemzeti* vallási elnyomás alatt. A litván nagyfejedelmek, kihasználva a feudálisok közötti ellentétet, a litván katolikus nemességre támaszkodva, hosszú időn át kezükben tartották a hatalmat, és az annak megragadására törekvő belorusz, ukrán és orosz feudálisok többségének, valamint a velük érdekközösséget vállalt litván feudális uraknak számos kísérletét visszaverték. Ez a harc a Litván nagyfejedelemség egyes területein a helyi hatalom megerősödését eredményezte. A nagyfejedelmek az egyházi kérdésben a katolikus egyház támogatásának politikáját folytatták. De ez nem jelentette azt, hogy a XV. században és a XVI. század első felében a pravoszláv egyház korlátozása, vagy érdekeinek megsértése érvényesült volna. Ellenkezőleg, a litván nagyfejedelmek egyes politikai lépései, amelyek egy, közvetlenül a konstantinápolyi patriarcha alá tartozó metropolátus létrehozását célozták, egymás kölcsönös támogatásáról tanúskodnak. A forrásanyagban igen sok oklevél és kiváltságlevél maradt fenn, amelyeket a litván fejedelmek adtak ki, és amelyek a pravoszláv egyházi méltóságoknak, a pravoszláv kolostoroknak és templomoknak adományozott földbirtokokról, jobbágy-parasztokról, egyéb adományokról, valamint kiváltságok átengedéséről szólnak. A nagyfejedelmek megértették, hogy a katolikus és a pravoszláv egyház egyaránt a feudális rendet szentesíti, és gátolja a néptömegek harcát. A katolikus egyháznak átengedett előjogokkal együtt a litván nagyfejedelmek a pravoszláv egyháznak is adtak adományleveleket. Jellemző, hogy még a nemesi-klerikális történetírás olyan képviselője, mint A. A. Papkov is azt írta, hogy a litván nagyfejedelmek politikai célokból kénytelenek voltak kiadni „rendeleteket, amelyek jótékonyan hatottak a pravoszláv egyházi élet fejlődésére, továbbá az orosz pravoszláv templomoknak és kolostoroknak birtokokat és vagyonokat adományozni".3 2 Szintén ő jegyezte meg, hogy Kázmér, Sándor és I. Zsigmond uralkodása idején a pravoszlávia „csupán szórványosan volt üldözésnek, korlátozásnak kitéve",3 3 és így ebben az időben „nemhogy meggyengült, de sok vonatkozásban erősödött".3 4 Ugyancsak ezt mondja a nemesi-kleri-31 Uo. 142. 32 A. A. Papkov : Polozsenie pravoszlavija i ruszszko j narodnoszti v Litve do XVII veka (A pravoszlávia és az orosz nemzetiség helyzete Litvániában a XVII. századig). Szvjato-Troickaja Szergieva lavra. 1899. XXII. 33 Uo. 34 Uo. XXIII.
