Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
948 ANATOLIJ GRICKEVICS kális történetírás egy másik képviselője, O. Leviokij is. Mint írja, a XV. század végétől „III. Zsigmond király trónralépéséig, azaz csaknem egy évszázadon át a pravoszláv egyház a lengyel—litván államban teljes nyugalomnak örvendett ós az unió gondolata szemmelláthatóan háttérbe szorult. Ugyanakkor a XVI. század második negyedétől a latinok sem gondolhattak az unióra: ettől az időtől figyelmüket és erejüket lekötötte a protestantizmussal vívott nehéz küzdelem. A protestantizmus Lengyelországban és Litvániában hamar megjelent és a katolicizmusra rövid idő alatt olyan erős csapást mért, hogy sokan már a római egyház itteni létezését kezdték félteni."35 A litván nagyfejedelmek gyakran adtak ki okleveleket, amelyekben földbirtokokat engedtek át, ill. adományoztak parasztokkal együtt a pravoszláv egyháznak. 1509. február 10-én I. Zsigmond adott ki oklevelet a nagyfejedelmi (állami) és magánföldesúri (hercegi, nemesi és papi) városok bírái, elöljárói és polgárai részére. Ennek a törvényerejű okmánynak az értelmében a Litván nagyfejedelemség területén a nagyfejedelmi ós a magánföldesúri városok elöljárói kötelesek voltak kiadni a metropolita szolgáinak azokat az embereket, akik a pravoszláv egyház előírásai ellen vétettek, és azok egyházi bíróság elé állították őket.3 6 Ezzel az oklevéllel is bizonyítást nyertek az egyház előjogai az egyházi és az egyházi-polgári igazgatás terén. 1511. július másodikán I. Zsigmond megerősítette Vitovt, Kázmér és Sándor nagyfejedelmek okleveleit az egyházi bíróságok, az egyházi vagyon és jövedelmek sérthetetlenségéről. Ezt az oklevelet Joszif metropolita és a pravoszláv püspökök kapták.3 7 Néhány nappal később, 1511. július 5-én újabb két oklevél következett, amelyek rögzítették a pravoszláv egyházon belüli hierarchiát. A pravoszláv egyház önállóságának erősítése céljából a polocki pravoszláv püspök érseki címet kapott;3 8 a másik oklevél megállapította, hogy a polocki érsek a rangidős a vlagyimirivel és a bresztivel szemben.3 9 1512. szeptember 15-én I. Zsigmond oklevelet bocsátott ki, amelyben a „hercegekhez, nemes urakhoz, a bojárokhoz és a szolgáló nemesekhez, valamint a kézművesekhez" fordult, „azokhoz, akik görög vallásúak ós a Szlonimkerületben rendelkeznek birtokkal". Ebben megerősítette őket abban, hogy egyházi ügyekben a metropolita kerületi képviselőjének joghatósága alá tartozzanak. 1522. február 9-én a király oklevelet adott Ion-nak, a turov-i és pinszk-i pravoszláv püspöknek, amely biztosította az egyházi bíróságnak és Ionnak, mint az egyházmegye feje jogainak a sérthetetlenségét.4 1 Érdekes, hogy más oklevelekhez hasonlóan, amelyek az egyházpolitika kérdéseit rögzítették, a nagyfejedelem ezt is a nagyfejedelmi tanácsban történt megvitatás után bocsátotta ki, amelyben katolikus püspökök vettek részt. A litván nagyfejedelem pravoszláv püspököket nevezett ki. így 1526 szeptemberében Pafnutij vlagyimiri és breszti püspököt a luck-i püspökségbe helyezte át.4 2 1558 áprilisában a nagyfejedelem új pinszk-i és turov-i püspököt nevezett ki Makarij személyében.4 3 1559 márciusában (German Litavor Hrebtovics polocki érsek halála után) a polocki püspökké Gleb Ivanovics Korszak polocki bojárt nevezték ki, s jóllehet nem volt papi ember, még 1558 márciusában nagyfejedelmi oklevél jelölte ki az érsek utódjául.4* 35 O. Levickij: Prediszlovie. „Arhiv Jugo-Zapadnoj Roszszii." Csaszt' I. Tom VI (Előszó a „Délnyugat-Oroszország levéltárai"-hoz). Kiev. 1883. 7. 36 AZR. II. köt. 62-63. 37 Uo. 81-83. 38 Uo. 84-85. 39 Uo. 85. 40 Uo. 100-101. 41 Uo. 134-135. 42 Uo. 178. 43 AZR. III. köt. 95-96. 44 Uo. 95.
