Századok – 1973
Közlemények - Grickevics Anatolij: A pravoszláv egyház helyzete a Litván Nagyfejedelemségben és a nemzeti-vallási harc a magánföldesúri városokban 942/IV
946 ANATOLIJ GRICKEVICS den feudális urát saját támaszának tekinti és azt kívánja, „hogy ezeknek a földeknek a népei között ne legyen semmiféle viszály . . . hogy egyenlő kegyben részesedjenek . . . , hogy híven szolgálják őt és engedelmeskedjenek neki.26 Az 1434-es adománylevél biztosította minden feudális úrnak — hercegnek, bojárnak, litvánnak, orosznak egyaránt — a személyes sérthetetlenséget és az adómentességet. Az okmány külön pontja szögezte le a „litván és orosz" feudális urak egyenlőségét és mondta ki, hogy ők is a földbirtokos nemességhez tartoznak.2 7 Az 1447-es kiváltságlevél, amelyet Kázmér nagyfejedelem adott ki, és amely megerősítette és szélesítette a feudálisok rendi jogait, szintén a Litván nagyfejedelemség valamennyi feudális urához szólt vallásra való tekintet nélkül. Az egyházak és kolostorok jogait és kiváltságait egyaránt rögzítette. Végül kimondta, hogy birtokokkal, hivatali tisztséggel és kitüntető címekkel csak litván alattvalók rendelkezhetnek (ez a pont a lengyel feudálisok ellen irányult).2 8 Ez a kiváltságlevél érvényben maradt a XV. században végig és még a XVI. század első felében is. A litván nagyfejedelmek 1492-ben, 1606-ban, 1529-ben és 1547-ben is megerősítették, ill. kiegészítették. Azokból a kiváltságokból, amelyeket a katolikus egyházon belüli zsinati mozgalmak idején kiadott 1413-as gorodle-i kiváltságlevél biztosított a litván katolikus feudális uraknak a pravoszlávokkal szemben, gyakorlatilag kevés maradt meg. A pravoszláv hercegek ós nemesek elérték a Litván nagyfejedelemségben a legmagasabb állami tisztségeket is, amit az állam magas rangú hivatalnokainak listái mutatnak. Mindezt elősegítette a katolikus és pravoszláv egyház imiójának formális proklamálása is (az 1439-es firenzei unió, amelyet 1472-ben a konstantinápolyi patriarcha hivatalosan érvénytelenített). Fentieken túl a litván nagyfejedelmek a moszkvai fejedelemséggel orosz területek birtoklásáért folytatott állandó harcuk során a feudális uralkodó osztály konszolidálása céljából engedékeny politikát folytattak a pravoszláv feudális urakkal szemben, mert nem akarták őket a moszkvai nagyfejedelmek szövetségébe taszítani. Ezzel magyarázható az a tény, hogy az 1492-es és 1506-os kiváltságlevelek nem tartalmaznak olyan cikkelyt, amely korlátozná a pravoszláv feudális urak jogait. Az 1413-as gorodle-i kiváltságlevél nem a pravoszláv feudálisok jogait korlátozta, hanem szó szerint „hitetlen szakadárokról" beszélt. A gorodle-i kiváltságlevél korlátozó cikkelyei átkerültek az 1529-es, 1547-es és 155l-es általános zemsztvo kiváltságlevelekbe (néhány módosítással a pravoszlávok javára), akkor, amikor már remény sem volt az unió helyreállítására. A gyakorlatba ezeket a korlátozásokat nem vezették be és véglegesen az 1563-as oklevél törölte azokat.2 9 Amikor a XVI. század derekán Belorusszia és Litvánia feudális urai körében terjedni kezdett a protestantizmus, II. Zsigmond Ágost 1563. június 7-én kiváltságlevelet bocsátott ki, amely „Litvánia és Oroszország" pravoszláv vallású feudális urainak újabb jogokat és kiváltságokat biztosított, és rájuk is kiterjesztette a gorodle-i rendi gyűlés határozatát, amely a nemesi címerekről és kiváltságokról szólt.80 Ennek a kiváltságlevél-26 Beloruszszija v épohu feodalizma. Szbornik dokumentov. Tom I. (Belorusszia a feudalizmus korában. Forrásgyűjtemény. Minszk. 1959. 119 —120. 27 Uo. 120-121. 18 Uo. 124-127. 29 M. Ljubavszkij : К voproszu ob ogranicsenii politicseszkih prav pravoszlavnüh knjazej, panov i sljahtü v Velikom knjazsesztve Litovszkom do Ljublinoszkoj unii. „Szbornik sztatej, poszvjascsennüh Vasziliju Oszipovicsu Kljucsevszkomu." (A pravoszláv hercegek, főurak és köznemesek politikai jogainak korlátozása kérdéséhez a Litván nagyfejedelemségben a Lublini unióig. „Cikkgyűjtemény V. O. Kljucsevszkij emlékére".) Moszkva. 1909, 1 — 7. 30 Beloruszszija v épohu feodalizma. Szbornik dokumentov. Tom I. 141 —143.
